A nőknek a boldogság a költészetük, ahogy a szép ruha a díszük.
A nők semmiben sem kételkednek; ha velük vagy, a világ hihetetlenül egyszerű. Mindent a maga helyére tesznek, valódi jelentősége szerint osztályoznak. Igen jól tudják, hogy az ő nagymosásuk olyan fontos, mint a német császárság megalapítása. Velük biztonságos az élet.
Vannak nők, akik állandóan szolgálnak: egy férfit, egy családot, egy zárdát, egy gyermeket szolgálnak. Ezek a nők csendesek. Mindazt, ami az életben nélkülözhetetlen, amit „valakinek el kell végezni”, ők végzik. Munkájuk zajtalan. Nem alakítanak egyesületeket: pelenkát mosnak, vagy a szárítókamrában, forró levegőben vasalnak, augusztusban, amikor a bőr kipállik, a gyümölcs aszalt lesz a fákon, a kutyák az ágy alá bújnak.
Hetven évesen még mindig hajkurászhatod a nőket – de csak hegyoldalnak lefele.
A legtöbb nő számára van valami különösen hódító abban, ha valaki az erős karját ajánlja fel nekik; nem az adott pillanatban vágynak fizikai segítségre, inkább arról van szó, amikor a segítség érzése, az erő, mely rajtuk kívül álló ugyan, ám mégis az övék, találkozik a képzelet szakadatlan vágyával.
Nekünk, nőknek nincs szükségünk sem élettársra, sem pedig egy gyerekre, hogy kiteljesedjünk. Hihetetlen, hogy még a mai világban is a külseje, az anyagi helyzete és a kapcsolati státusza alapján ítélnek meg egy nőt. Mintha házasság és gyerek nélkül valaki nem is lehetne boldog.
Néhány nő arra született, hogy feleség legyen, és anya. Nem tudom, az én esetemben ez mennyire jön természetesen.
Egy tökéletes világban a lelkünk szépsége alapján ítélnének meg bennünket, tökéletesnek a legkevésbé sem mondható világunkban azonban a csinos nő előnyöket élvez, és általában övé az utolsó szó.
Az előttünk elsétáló csodálatos nő illata olyasvalami, amit soha az életünkben nem felejtünk.
Szeretném megmutatni annyi nőnek, amennyinek csak lehetséges, nem csak, hogy hogyan legyünk szépek, de azt is, hogyan maradjunk azok.
A szépség egy hozzáállás. Nincs semmilyen titok. Miért olyan gyönyörű minden menyasszony? Amiatt, mert az esküvőjük napján törődnek a külsejükkel. Nincs egyetlen csúnya nő sem, csak olyan, akiket nem érdekel, vagy nem hiszik el, hogy ők igenis vonzóak.
Egy nőnek oda kell cseppenteni a parfümjét, ahol szeretné, hogy megcsókolják.
Egy ruhában mindig a nő a legfontosabb. A ruha nő nélkül mit sem ér.
Öltözz rongyosan, és ruhára fognak emlékezni; öltözz kifogástalanul és a nő emléke marad meg bennük.
Visszafogni magad, amikor bánt valami, és nem hisztériázni, amikor fáj – ilyen a tökéletes nő.
Minden nőnek megvan a maga sajátos szép része: a vidám nevetés, huncut pillantás, vágyakozó szem, lehajtott fej, kíváncsi értelem, csendes melankólia, mély sejtés, figyelmeztető búskomorság, égi honvágy, meg nem gyónt indulatok, kérlelő ajkak, titkokat rejtő homlok, csábító fürtök, álcázó szempillák, földi büszkeség, szűzi szemérmesség, angyali tisztaság, lebegő szárnyalás, vágyakozó álmok, titokzatos sóhajok, karcsú termet, szelíd járás, dús kebel, ringó csípő, apró láb, selymes érintésű kéz. – Mindegyiknek megvan a maga szépségrésze, s ami az egyikben nincs meg, megvan a másikban.
A női szelídség nem összetévesztendő a gyengeséggel.