Szerintem azok nem nagyon tudnak írni és előadni, akik nem éltek meg dolgokat. Az igazi üzenetek a megélt dolgokból születnek. Persze, fikciók is vannak, de a velős mondatokat a valóság szüli.
Én nem a meg nem értett művész akartam lenni, hanem az, akinek van közönsége, aki tud adni, összhangban van önmagával.
Nagyon jól ismerem az előadóművészeti szakmát. Fényesen csillog, csak sokat kell suvikszolni.
A művészet mindig a fájdalom kifejezése. Talán az egész élet is, minden, amit csinálunk, de különösen a művészek élete – ezért van az, hogy annyit bántják őket. Nemcsak a művészetükben adnak hangot a fájdalomnak, hanem az életükben is, mások meg nem szívesen szembesülnek azzal, hogy az élet csupa kín.
Egész irodalmunk és művészetünk a néptömegeket, elsősorban a munkásokat, parasztokat és katonákat szolgálja, a munkásokért, parasztokért és katonákért jön létre, és ők élnek vele.
Nem tudom miért, de mindig szeretem ha a műveim történelmi hátteret kapnak.
Nem vagyok nagy rajongója a Final Fantasy stílusú realizmusnak. Úgy vélem az animáció lényege egy stílus, egy művészi stílus megalkotása, amelyben a szereplők nem úgy néznek ki mint a marionettbábuk. Nem fából vannak kifaragva de mégis van szerkezetük, és úgy néznek ki mint a festett tárgyak.
Egy normális országban az alternatív színház megtermékenyíti a hagyományos kőszínházakat, és ez fordítva is igaz lehet. Minden a nemzeti kultúra része, a kísérleti előadások, az alternatívok és a Nemzeti is. Az a jó, ha minél jobban figyelnek és hatnak egymásra ezek a csoportok.
A művészetet, amely hosszan tartó értékeket hordoz, a tömegek és a többség nem értékeli.
Valamilyen szinten bárki, aki elég indíttatást érez, hogy alkosson és ne elvegyen, tiszteletet érdemel.
Imádom a művészetet… amikor egyedül vagyok a jegyzeteimmel, a szívem hevesen kalapál, a könnyek kicsordulnak a szememből, az érzelmeimet és az örömeimet pedig túlságosan elviselem.
Sokszor ért engem az a vád, hogy nagyon érzékeny vagyok, de hát könyörgöm, egy művésznek az érzékenység a kenyere. Ha valaki az érzékenységét veszti el művészként, akkor nem művész többé, és nem tud létezni.
Nagyon szerettem festeni, és a formatervezés is érdekelt. Jó rajzolónak számítottam, és amikor felvettek Kingstonba, az alkalmazottrajz-szakon kínáltak egy helyet, én pedig elfogadtam, ahelyett, hogy a festőművészettel foglalkoztam volna. De ahogy elkezdtem a rajzszakra járni, rájöttem, hogy nem való nekem, és inkább lógtam az órákról.
Akár irodalomról, akár szobrászatról, zeneszerzésről, táncról beszéljünk, a művészi mondanivaló közléséhez a megfelelő kifejezőeszközök fölényes ismerete és alkalmazásuk képessége kell. Ha a mondanivaló igényli: mesterfokú képessége. Amihez tehetség, tanulás, gyakorlás egyaránt szükséges.
A művészet önkifejezés, ami nem egyenlő a tettel, még ha néha annak érződik is. A dalszövegírás nem ugyanaz, mint ha szerelmet vallanál valakinek.
A mai élet sajnos nem a művészet jegyében zajlik. Hosszú munka vár most itt a reformerekre, de a végét már – úgy hiszem – nem fogom megérni.
Ha mindaz, ami a kezedben, fejedben és szívedben egyesül, nos, az a művészet.
Hiszek Istenben, Mozartban és Beethovenben, hasonlóképp az ő tanítványaikban. Hiszek a Szentlélekben, az egyetlen, oszthatatlan művészet igazságában; hiszek abban, hogy a művészet Istentől való, és minden megvilágosodott emberben él; hiszem, hogy aki csak egyszer is megfürdette lelkét a művészi élvezet fennkölt légkörében, az örökké alázatos híve marad, és sohasem tagadja meg azt. Hiszem, hogy mindenki üdvözül a művészetben, és éppen ezért mindenkinek joga van ahhoz, hogy éhen is haljon érte!
A művészet hivatása, hogy pótolja az életet, melyet nélkülözünk.
Csak az erős ember ismeri a szeretetet, csak a szeretet érti meg a szépséget, csak a szépség teremt művészetet.