Nem próbálok másoknál jobban táncolni. Csak magamnál jobban.
Nem számít, mit érzünk és mit tudunk, nem számít, milyen adományokkal és tehetséggel rendelkezünk, csakis a cselekvés által hívhatjuk életre azokat. Azok, akik csak azt hiszik, hogy megértjük az elkötelezettséghez, a bátorsághoz, vagy a szeretethez hasonló fogalmakat, egy nap majd felismerik: csak azt tudjuk, mikor cselekszünk, majd a tett megértéssé válik.
Az élet egy nagy kaland, és a problémák csupán lehetőséget kínálnak számunkra, hogy megmutassuk, hogy mire vagyunk képesek.
A bőség nyugton marad. Az éhség vándor.
Egyszerre légy a tűz, a jég:
az idő ablakára
lángolva fagyj rá, csak lobogjon
éveid jégvirága!
Táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan!
Ha nem szeretjük önmagunkat, akkor azzal másokat bosszantunk, és ráadásul mi magunk is sokat szenvedünk. Ha megtanuljuk jobban elfogadni magunkat, többé már nem megyünk bele ilyen játszmákba.
Ha változtatni akarsz az életeden, ahhoz meg kell változtatnod a viselkedésedet!
Mindannyian meghalunk. Nem az a cél, hogy örökké éljünk. Az a cél, hogy alkossunk valamit, ami örökké él.
Már tudom, hogy érhetek el sok mindent. Mindig tenni kell valamit, nem pedig tehetetlenül üldögélni!
Élet: folyamatosan felfedezni egy új világot magadban, folyamatosan tágítani önmagad határait, és rájönni, mit vagy képes elérni azáltal, hogy új dolgokat tanulsz meg és sajátítasz el. Az élet az, ahol lehetőséget kapsz valóra váltani az álmaid.
Őszintén szólva én jobban félek attól, hogy szegényebb leszek lelkileg, ha valamit nem próbálok ki, mint attól, hogy mi lesz, ha kipróbálom? Engem jobban zavar, hogy korlátot állítok magamnak, mint az, hogy az újdonságban benne van a kudarc lehetősége. Ha nem próbálom ki, soha nem fogom tudni, hogy képes vagyok-e rá, vagy sem.
Az embernek ahhoz, hogy boldog legyen, két dolgot kell tennie: először hinnie kell, hogy van az életének értelme. Másodszor meg kell találnia, hogy mi az.










