Végsőkig elcsigázva, az elmondhatatlan kimerültség határán túl, oly megkönnyebbülésre és oly hatalmas erőre lelhetünk, amilyenről álmodni sem mertünk, hiszen sosem mérjük föl rejtett erőforrásainkat, amíg le nem győzzük az akadályokat.
Ennyi idő után már azt mondhatom, tudom miken megy keresztül egy BAJNOK TESTÉPĪTŐ. Nem is lehet az open testépítést összehasonlítani más kategóriával, mert itt a fizikai és a mentális határaidat kell éveken át feszegetni. Ez a maximum!
Itt ezek a szavak jutnak eszembe: évek, fanatizmus, szerelem, fájdalom, kín, beszűkültség. Nem lehet túl sok más dolog az agyadban, mert itt mindent bele kell adni.
Ez a legmagasabb fizikai szint, ahova el lehet jutni a sportunkban és csak egy igazi testépítő látja a háta mögött a sok munkát, törekvést, időt amit kérdés nélkül rászánt arra, hogy erre szintre juttassa fizikumát.
“Jaj mit tettem eddig? mennyi energiabefektetésembe került?” Pfff… Egy testépítő bajnok ilyen kérdéseket nem tesz fel magának!!! Máshonnan közelít! Mit tehetek még? Mit facsarhatok még ki? Hol lehet még hibafaktorom? Beleadtam mindent, de mindent?
Lassan közeleg a nap amikor a sok sok húst, amiért megdolgoztál, meg kell mutasd a színpadon!
Minden induló minden másodperce maga a kín már, mert a legjobbat akarja kihozni, mert itt kell megmutatnia mit ér, az akarata és az elméje mennyire tudja legyőzni a teste segélykiáltásait.
Itt most nem kereshetsz kifogást! Ha nem lettél kész csak magad okolhatod! Ne mutogass senkire! Ennyit tudsz és kész, pont. Ennyit érsz. Könyveld el. Ez a legjobb mérce milyen fából faragtak! Ha megtetted amit kell, akkor viszont légy büszke, mert ha itt kihozod a maxot, akkor az életben is képes leszel bármikor, bárhol! Már tudod, hogy meg tudod tenni amit kell, amikor kell!
Már tudod, hogy képes vagy rá és ez a legfontosabb, amit megtanulhatsz ebből.
Szerinted másnak mindig van kedve edzeni, dolgozni, tanulni, törekedni? Nem. De van egy kötelességed magaddal szemben, ami meghatároz téged. Mert muszáj!
A kifejezés, az élethez való hozzáállásod jelzi. Semmi sem könnyű, de menni kell előre, hogy büszke legyél magadra! Ba**zatok oda!
Mikor ma edzeni kezdesz, gondold át, olyan férfi vagy-e, aki szerelmese az igazi testépítésnek? Ha igen a válasz, akkor gondold át férfiként van-e értéke annak ha kitörsz a konfortzónádból és traumatikus kínt okozol a szervezetednek, izmaidnak. Ha igen a válasz, edzés után büszkén nézel a tükörbe és tudod, hogy ez az edzés olyan volt amire csak néhányan képesek. Csak a legnagyobbak és te. Ettől vagy több, hogy te képes vagy ezt elviselni. Sőt. Boldoggá tesz.
Ha te kimagasló, de igazán kimagasló izomtömeget akarsz, amikor egy zsákba öltözve is látszik, hogy mit képviselsz, akkor TE kell legyél az az ember a teremben, a városban, akivel nem mer senki edzeni, mert a negyedétől is ELPUSZTULNÁNAK.
Szemináriumokon szokták kérdezni, hogy mennyire tette jobbá az aktív versenyzőket, sportolókat( real bodysok és erősportolók) a sokkal jobb edzőtermi körülmény?
1. A bajnokot nem határozza meg a körülmény.
2. A bajnok személyes felelőssége, hogy mindenből a legjobbat lássa és hozza ki.
3. A jobb terem javít a lehetőségein, többet hoz ki belőle, de csak ha a bajnok bajnok mentalítású, ellenkező esetben kényelmesebbé válhat.
4. Az első 3-ból következik, hogy a bajnok edzését, napjait nem befolyásolja a terembe járó cimbik, szép lányok, kecsegtető hétvégi programok. Ellenkező esetben ő nem bajnok.
5. A bajnok soha nem jön oda a teremtulajhoz, hogy aznap valamiért 2 fokkal hidegebb vagy melegebb van, ha szar neki a zene, vagy ha épp nincs meleg víz. Szarik ezekre.
6. A bajnok nem igazán beszélget sokat senkivel edzésidőben. Nem bunkóságból, egyszerűen fókuszál.
Nem kell bajnok legyen mindenki, ha nem versenyzel nincs jobb feltöltődést adó program, mint egy edzés a haverokkal, kicsit dumcsizni, mozogni egy modern, szuper edzőteremben. Egy jó Gym, akkor is könnyen lejutatt edzeni, ha annyira nincs kedved.
Viszont a bajnokot nem befolyásolhatja ha a városában nincs Cutler Gym szint vagy éppen ott edz millió ember közt. Meg kell oldja bárhogy.
Mi minden időben – ha sikeresek voltunk, ha nem – arra törekedtünk, hogy az edzés szent és sérthetetlen legyen. Az ott elvégzett munka, a koncentráció és az általunk fenntartott sztenderdek sohasem eshettek vissza. Aztán a befektetett munkának ez az állandósága előbb-utóbb csak kamatozott.
A csúcson, a legkeményebb napokon, negyvenezer fontnyi (bő tizennyolc tonnányi) súlyt mozgattam meg edzésenként. Ez nagyjából egy megrakott teherautó tömege. A legtöbben nem akartak ennyit dolgozni. Túl fájdalmasnak találták, én viszont annál inkább élveztem. Vágytam a fájdalomra, de annyira, hogy az első ausztriai edzőm őrültnek tartott. Talán nem ok nélkül.
Az álmaitok legyenek hatalmasak és ijesztőek. Ez nem a győzelemről vagy a trófeákról szól, hanem arról, hogy mindent beleadtok és soha nem adjátok fel.
Következetesség, kitartás, fókusz. Eszközök, melyek fegyverként segítenek az önmagunkkal vívott harcban. Harc, ahol jobbá akarsz válni mint tegnap. Ez kötelességünk! Okkal kaptunk esélyt ebben a világban. Keressük azt, mert elpazarolni egy életet meg nem engedett bűn!
Amivel szembenézünk, talán leküzdhetetlennek tűnik. De tanultam valamit az edzés és a versenyzés évei alatt, illetve azokból a sorozatokból és ismétlésekből, amikor szinte már lehetetlennek tűnt egy még nagyobb súly megemelése. Azt tanultam, hogy mindig erősebbek vagyunk, mint gondolnánk.
