Én hiszek a szabad akaratban! Ha a kutyám úgy dönt, hogy rajtam kívül az egész emberi fajt gyűlöli, hadd tehesse ezt szabadon!
Kutyás idézetek
Nem az a kutyás, akinek kutyája van. Az igaz kutyás “hatlábú”… Együtt él, együtt lélegzik a kutyával, és igen, a fájdalmát is érzi.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Néha látni kutyákat pórázra kötve az élelmiszerboltok előtt, feneküket az ég felé tolva fekszenek, álluk a földön, és fél szemmel figyelik az üzletből ki- és oda belépőket, van ebben valami rettentően szomorú, nem értem, hogy tehetik ezt a kutyák gazdái.
A kóbor kutya soha nem felejti el, hol tanúsítottak iránta egy kis szeretetet.
Kutyákkal nőttem fel, és mindig is nagyon szeretetre méltónak és viccesnek találtam őket.
Az a csodálatos a kutyákban, hogy feltétel nélküli a szeretetük.
A tipikus házőrző kutya az beengedi a rablót, megfogja, vagy mellé kucorodik, és nem engedi el. A támadó kutya az széttépi. Az harcol a gazdájáért.
Szeretem Budapestet! Olyannak látom, mintha Kelet-Európa Párizsa lenne. Elárulhatom, hogy hátizsákos turistaként egykor három teljes hetet töltöttem Magyarországon, persze főleg Budapesten, és a kutyáimat is magammal vittem. Nagyon tetszett, hogy a magyarok nagy kutyabarátok. Bárhová bevihettem magammal az ebeket, a vendéglőkbe is.
Ki látott valaha engedelmes tacskót? Mind azt teszi, ami neki tetszik.
Ha valaki ebnek emel mauzóleumot, kár nevetni. Tanulj nevetségig szeretni.
A macskák okosabbak a kutyáknál. A kutyákkal ellentétben nem tudsz rávenni nyolc macskát, hogy elhúzzon egy szánt.
Szibériában a fák mérföldekre vannak egymástól, ezért olyan gyorsak ott a kutyák.
A kutyámon élesítettem a cseleimet. Nagyon sokat játszottam a barátaimmal, és ha ők elfáradtak, a kutyámmal folytattam. Hogy jól játszott-e a kutya? Futott a labda után, és nem fáradt el!
Abból a pénzből, amit a kutyánkra és az összes általa tönkretett dologra költöttünk, egy kis jachtot vehettünk volna. Viszont hány jacht várja egész álló nap az ajtóban, hogy az ember hazamenjen? Hány jacht él azért a pillanatért, hogy az ember ölébe mászhasson, vagy hogy leszánkázhasson a domboldalon gazdája képét nyalogatva?
Szépszemü, drága kutyám, hegyesen meredő fülü pajtás,
hűszivü társ, aki pajkos, fürge, acélos inakkal
kísérsz engem, amerre dobál a szeszély: kusza ösvény
zegzugain, hegyeken, pipacsos, zizegő buzaföldön,
könnyelmű, fiatal csacsi életem édeni útján,
jaj, be nagyon kedvellek, jaj, be vidulva szeretlek!
A kutya nevelése a kutya számára sem könnyű. Ki kell bírnia röhögés nélkül, hogy ez a sürgölődő, őt becézgető és a kedvét örökké kereső személy azt hiszi, hogy a kutya mellett az ember az úr a háznál. Ha kibírja röhögés nélkül, a nevelés befejeződött: a kutya átnevelte az embert.
Hála a gondviselésnek, a kutyák morálja nem züllött le még annyira, hogy ellenszenvüket udvarias csóválással takarnák – ahogyan az ember teszi. Ők, ha nem tetszik valaki, őszintén megugatják! Szembe! Az emberi társadalom ezt csak hát mögött csinálja, de annál dühösebben!
A kutyám nem tud különbséget tenni az idegenek között. Pedig ezerszer elmagyaráztam neki, hogy a postásra nem szabad ráhoznia a szívbajt, a villanyszámlást viszont kutya kötelessége elzavarni.
Nincs árvább a gazdátlan kutyánál! Ennek is volt neve. Ezen a néven szólították. Aztán egyszer csak semmije sincs már: nincs mit ennie, nincs kit szeretnie, még neve sincs. Hát nem borzasztó?