– Egyszer volt egy kutyám – ingatta a fejét Jim kapitány. – Olyan nagyra tartottam, hogy amikor megdöglött, nem bírtam elviselni a gondolatát, hogy egy másikat szerezzek a helyére. Barátom volt, ugye, érti, Blythe asszony? Másodkapitány csak egy pajtás. Kedvelem, a macskákban meglévő kis ördögi vonásért talán még jobban. De a kutyámat szerettem. Titokban együtt éreztem Alexander Elliottal a kutyáját illetően. Egy jó kutyában nem bujkál az ördög. Ezért is szeretetre méltóbbak a macskáknál; de átkozott legyek, ha nem unalmasabbak.
