Nézte egymást az öregember és a kiskutya, és megértették egymást.
Ki látott valaha engedelmes tacskót? Mind azt teszi, ami neki tetszik.
Ha valaki ebnek emel mauzóleumot, kár nevetni. Tanulj nevetségig szeretni.
A macskák okosabbak a kutyáknál. A kutyákkal ellentétben nem tudsz rávenni nyolc macskát, hogy elhúzzon egy szánt.
Szibériában a fák mérföldekre vannak egymástól, ezért olyan gyorsak ott a kutyák.
A kutyámon élesítettem a cseleimet. Nagyon sokat játszottam a barátaimmal, és ha ők elfáradtak, a kutyámmal folytattam. Hogy jól játszott-e a kutya? Futott a labda után, és nem fáradt el!
Abból a pénzből, amit a kutyánkra és az összes általa tönkretett dologra költöttünk, egy kis jachtot vehettünk volna. Viszont hány jacht várja egész álló nap az ajtóban, hogy az ember hazamenjen? Hány jacht él azért a pillanatért, hogy az ember ölébe mászhasson, vagy hogy leszánkázhasson a domboldalon gazdája képét nyalogatva?
Szépszemü, drága kutyám, hegyesen meredő fülü pajtás,
hűszivü társ, aki pajkos, fürge, acélos inakkal
kísérsz engem, amerre dobál a szeszély: kusza ösvény
zegzugain, hegyeken, pipacsos, zizegő buzaföldön,
könnyelmű, fiatal csacsi életem édeni útján,
jaj, be nagyon kedvellek, jaj, be vidulva szeretlek!
A kutya nevelése a kutya számára sem könnyű. Ki kell bírnia röhögés nélkül, hogy ez a sürgölődő, őt becézgető és a kedvét örökké kereső személy azt hiszi, hogy a kutya mellett az ember az úr a háznál. Ha kibírja röhögés nélkül, a nevelés befejeződött: a kutya átnevelte az embert.
Hála a gondviselésnek, a kutyák morálja nem züllött le még annyira, hogy ellenszenvüket udvarias csóválással takarnák – ahogyan az ember teszi. Ők, ha nem tetszik valaki, őszintén megugatják! Szembe! Az emberi társadalom ezt csak hát mögött csinálja, de annál dühösebben!
A kutyám nem tud különbséget tenni az idegenek között. Pedig ezerszer elmagyaráztam neki, hogy a postásra nem szabad ráhoznia a szívbajt, a villanyszámlást viszont kutya kötelessége elzavarni.
Nincs árvább a gazdátlan kutyánál! Ennek is volt neve. Ezen a néven szólították. Aztán egyszer csak semmije sincs már: nincs mit ennie, nincs kit szeretnie, még neve sincs. Hát nem borzasztó?
A kutyánál nincs tökéletesebb teremtmény. Felvidít és szórakoztat, barát és harcos egyben. És nem kér mást, csak hogy szeressük.
A kutya éppen némaságával válik mindennél értékesebbé. Társaságában az ember rátalál a lelki békére, ahol a szavak elvesztik minden jelentőségüket!
Ha egy kutya az öledbe ugrik, az azért van, mert rajong érted; de ha egy macska teszi ugyanezt, az azért történik, mert az öledben melegebb van.
Csak a kutyák szeretnek féltékenység nélkül. Láthatod te is: drámáknak, regényeknek, mindennek féltékenység az alapja.
A kutyám nem is sejti; az utca mindenkié, mindenkinek joga van a közlekedéshez. Még a mi házunk előtt is.
Meg kell tanítani a kutyámnak: attól, hogy sziszeg, meg néha mozog is, a kerti locsolócső nem ellenség.
A kutyák felnéznek az emberre, a macskák lenézik. Egyedül a disznó szemében vagyunk egyenrangúak.
Vásárolj egy kutyust, és a pénzedért feltétel nélküli szeretetet kapsz.