Karácsony van. Karácsonykor csinálhatsz olyan dolgokat, amiket máskor nem, és nyugodtan felszedhetsz néhány kilót.
Karácsony idézetek
A karácsony a mi keresztény kultúránk legnagyobb ünnepe, ami minden alkalommal a Megváltó születésére emlékeztet minket, és egyúttal arra is, hogy hogyan kellene élnünk. Az ünnepi hangulat azonban nem áll másból, mint hogy megnézzük a mézesmázos ünnepi filmeket a tévében, alig várjuk, hogy újra lássuk a Reszkessetek, betörők!-et. […] Egyre többen döntenek úgy, hogy elutaznak karácsonykor, mert így továbbra is a nyüzsiben lehetnek, nem kell vendégeket fogadni, nem kell főzni, lehet reggeltől estig enni meg inni. Néha elgondolkodom rajta, ugyan mit ünnepelnek az emberek, amikor halálra zabálják magukat, amikor úgy érzik, muszáj berúgniuk?
Nem, barátaim, karácsony nem a jó emberek, hanem a jó Isten ünnepe. Ő maga jött be az életünk istállójába, és odahozta az ünnepet. A mi korunkban is, amikor körülöttünk minden összedőléssel fenyeget, be akar jönni hozzánk, és rendet akar csinálni. „Krisztus jött megváltani, érettünk helytállani, keresztyének, örvendjen a szívetek!”
Ha a karácsony története valamiről biztosan árulkodik, akkor az az, hogy az emberek folyamatosan „ősi” hagyományokat találnak ki.
Egy karácsonyi történetben mindig kell egy kis szomorúságnak lennie, mert a karácsony úgy igazi, ha az ember fázik az úton, mint a Háromkirályok, hogy aztán annál jobban essék az ünnep melege.
A karácsony mindig is a család, a barátok és a szeretet ünnepe volt, de most érzem igazán, hogy ez az igazi jelentése. Mert a szeretet nem csak a nagy pillanatokban, hanem az apró csendes percekben is ott van. A karácsony sosem arról szól, hogy minden tökéletes legyen. Inkább arról, hogy megtaláljuk a szépséget a hibákban, hogy ne féljünk a nevetésektől, a csalódásoktól és a váratlan pillanatoktól. Mert ezek formálják a kapcsolatainkat.
Úgy tűnik, csak mert karácsony van, az emberek nem hagyják abba egymás gyilkolását.
A karácsony nem ünnepe a szeretetnek, hanem a próbatétele.
A karácsony kész őrület, ha a gyerekeidet hazavárod. A rokonok mind mást akarnak, és közben a férjem kábé annyira segítőkész, mint egy csokimikulás.
Szentestétől vízkeresztig nagy a zsivaj, a templomban ember ember hátán. Máskor szinte mindig bereteszelik a templom nagy faajtaját, de karácsonykor szélesre tárva várja a látogatókat.
Karácsony. A Szenteste olyan, mint mindig. Kolbász és krumplisaláta, a Regensburgi Dóm Fiúkórusának karácsonyi lemeze, végül éjféli mise a Nagyival. Szokás szerint mindketten elalszunk, a pap ébreszt fel, mielőtt bezárná a templomot. Már három éve gondosan odafigyel ránk, mióta egyszer bent felejtett, és a fél falut fel kellett vernünk a dörömböléssel, mire kiszabadítottak.
– Rémes lehet szenteste előtt egy nappal börtönbe kerülni.
– Az attól függ, mennyire örül az ember annak, hogy családi körben ünnepelheti a karácsonyt […]
Litvániában a szenteste sokkal fontosabb magánál karácsony napjánál, és órákon át folynak rá az előkészületek.
Szenteste van, és esik. Kiskoromban mindig szépen hullott a hó. Emiatt szerettem annyira a karácsonyt. Minden csupa fehér, hideg, de valójában minden csupa szeretet is.
Akinek minden napja úgy telik, mint a karácsony, aki számára minden este szenteste, és minden nap ünnep, mert mindennap jól érzi magát a bőrében, az nem fog a kiemelt ünnepekkel foglalkozni, mert azok nélkül is teljes értékű életet él. Mindenki ezt szeretné: az emberek vágyakoznak a boldogság, a meghittség meg a béke után. Csak mivel először önmagukban nem tesznek rendet, ez csak vágy marad. Valóban minden emberi civilizációban megtalálhatók a kitüntetett napok, de ahogyan ma megéljük az ünnepet, azt a fogyasztói társadalomban élő öntudatlan embernek találták ki, hogy tünetileg kompenzáljon.
Úgy lebeg a karácsony az ember feje felett, mint egy kivont kard.




