Mindig két órát viseltem az Öböl-háború alatt. Az egyiket a bal karomon, ami a Szaúd-arábiai időt mutatta, és egy Seikot a jobb kezemen, ami a keleti-parti standard (Eastern Standard Time) időre volt beállítva. Így egy pillanat alatt tudtam az időt Szaúd-Arábiában és Washingtonban is.
Idő idézetek
Az időt órákkal definiáljuk, melyek járásának törvénye tetszőleges, bármily szabálytalan is lehet; ezeket nem-merev test egy-egy pontjához gondoljuk rögzítve, és csak azt az egyetlen kikötést kell teljesítenünk, hogy a szomszédos órák egyidejűén észlelhető adatai végtelen keveset különbözzenek egymástól.
Ha jobban belegondolsz, az időgazdálkodás nem más, mint életgazdálkodás. A történések sorrendjének ellenőrzésünk alatt tartása. Az időgazdálkodás azt hivatott szabályozni, hogy mit teszel a következő lépésben. Ezt pedig mindig te döntöd el.
Gyakorold a kreatív halogatás fogását! Mindenre sosem lesz elég időd. Meg kell tanulnod halogatni az alacsony hozamú feladatokat, hogy maradjon elég időd az igazán fontos dolgokra.
Fura, hogy a legjobb ötletek gyakran az idő szorításában születnek.
Az élet perc, mely folyton lebben.
Minden perced bocsásd el csókkal,
Kinlódni is kéj a jelenben
A halogatás nemcsak időrabló, de életrabló is.
Nincs idő unalmas egyhangúságra. Csak a munkára és a szerelemre van idő, semmi másra.
Ne pocsékold arra az időd, hogy egy falon dörömbölsz, azt remélve, hogy ajtóvá változik.
Ameddig a folytonosan előrehaladó időben hiszünk, addig minden csak idővel válik valamivé ahelyett, hogy minden időben csak úgy egyszerűen létezne. Az időn túl mind egyek vagyunk.
Az élet (…) kezdetéről nézve végtelennek tetszik, a pálya végéről visszapillantva rá: nagyon rövidnek. Megvan ennek a jó oldala is: nélküle bajosan létesülne valami nagy dolog.
Ó, hát sajnos gyorsan múlik az idő. Aztán az ember azon kapja magát, hogy a legfontosabbá az emlékei váltak.
A legnagyobb tévedéseink egyike, hogy azt hisszük, még van időnk, mert az életünk végével való szembenézés helyett az illúziót viszont tökéletesen sikerült kitalálni.
Csak peregtek a naptárlapok, ballagtak az órák, mintha valahová okvetlen oda akartak volna érni, pedig nem ők mentek, hanem alattuk folyt határtalan egykedvűséggel az Idő.
Tegyük fel, hogy ugyanolyan őrült vagy, mint én, aki képes napi öt órákat edzeni. Még akkor is marad tizenkilenc órád minden másra. Reggel egyél picit gyorsabban, ingázás közben fékezz picit kevesebbet, aludj egy picit kevesebbet, és máris megvannak a szükséges órák. Csak ne mondd nekem, hogy nincs időd edzeni, tanulni, írni, kapcsolatokat építeni. Megtenni azt, ami az álmod megvalósulásához kell. Nyomd ki a tévét. Vágd ki a kütyüket az ablakon. Sorold az ürügyeket azoknak, akiket érdekel. És láss munkához.
Van fogalmad arról, mi mindenre elég napi egy óra? Ha regényt akarsz írni, ülj le, és írj mindennap egy órát, csak egyetlen oldalt. Az év végére lesz egy háromszázhatvanöt oldalas kéziratod. Az már kész könyv! Ha formába akarod hozni magad, égess el naponta ötszáz kalóriával többet, mint amennyit beviszel. Egy hét alatt ledobhatsz fél kilót. Az egy év alatt huszonöt kiló! Hogyan égethetsz el többet, mint amit megeszel? Használd a fölös egy órádat kerékpározásra. Heti öt napon végzett, egyórás, kényelmes tempójú biciklizéssel az év végére nagyobb távolságot teszel meg, mint ami Los Angelest és Bostont elválasztja egymástól. Átbiciklizel az egész országon!
Az a szöveg, hogy „túl elfoglalt vagyok”, ordas kamu. Mind „elfoglaltak” vagyunk. Mindannyiunk napja be van táblázva feladatokkal. Mindannyiunknak kell ennünk, aludnunk, számlákat fizetnünk. Mi köze ennek ahhoz a munkához, ami ahhoz kell, hogy megvalósítsuk a céljainkat? Ha valami fontos a számunkra, fordítunk rá időt.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből.
A múlt, a jelen és a jövő közötti különbség csak illúzió, még ha oly makacs is.
Ha megérik a gyümölcs: lehull fájáról.
