347 idézet
A világ úgy van megszerkesztve, hogy sosincs elegendő időnk mindenre. Pedig rengeteg dolgunk lenne. (…) Teljesen mindegy, mennyi időd van, és mennyit kell teljesítened, egy dologban biztos lehetsz: tennivalóid időigénye mindig nagyobb lesz, mint a rendelkezésedre álló idő.
Ha szeretitek az életet, úgy ne pazaroljátok az időt, mert ez az az anyag, a melyből az élet készül.
Az időfecsérlés a legnagyobb pazarlás, mert az elvesztett idő soha sem kerül meg, és a mit elég időnek nevezünk, az mindig igen rövidnek bizonyul.
Tudod, mi olyan szép itt? Nézd: ahogyan sétálunk, a homokban hagyjuk a cipőnk nyomát, itt maradnak, szépen kirajzolódnak. De holnap, amikor felkelsz és végignézel ezen a hosszú parton, semmit sem látsz, sehol egyetlen nyom, jel. Éjjel a tenger elmossa. A tenger mindent elrejt. Mintha soha senki nem járt volna itt. Mintha mi sem léteztünk volna. Ha van hely a világon, ahol arra gondolhatsz, milyen semmi vagy, hát ez itt olyan. Már nem föld és még nem tenger. Nem ál-élet, de nem is valódi. Idő. Múló idő. És kész.
Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne…
Mindig a holnapban reménykedünk, a holnap viszont valószínűleg tőlünk remél egyet-mást.
Az időt is érhetik zökkenők és balesetek, miáltal darabokra törhet, és otthagyhatja egy szobában valamelyik örök szilánkját.
A szerelemben csak a pillanat jutalmaz, az idő sohasem.
Aki teljesen feladja a múltért a jelenét, talán a jövőt is elveszíti.
A jövő igenis áttetszővé válik az időben, és látható lesz, akárcsak a fény elé tartott papírlap másik oldalán az írás.
A múlt sötét árnyékát féltem…
S a jövő fényébe kiléptem.
Fénytől majdnem szenesre megégve…
Gyorsan húzódtam vissza… a sötétbe.
Tegnap, ma, holnap. Időtrió.
Vállalni őket? Acéldió.
Foggal-körömmel zúzom a Mát!
Keserű bele… penészt von rám.
Vágyom. A holnap ködfátyolát…
Feledés-szakadékba taszítom elmúlt napom.
Gyűlölöm. Félve ragadok új szálat.
Gombolyagból. Az életemből.
Az ember életének döntő fázisai: elhiszi, hogy van Mikulás; nem hiszi el, hogy van Mikulás; ő a Mikulás.
Lépő talpam tűbe téved,
időfonál éled bennem.
Lépteim nyomán múltat hímez a jövőm.
Egyedül sír a megkövült tegnap.
Hang nélkül sikít vinnyogó áriát.
Szürke palástot öltő percek –
zörgő csontú ujjakkal,
Arcomat simítanák,
ha lenne bennük élet.
Meggondolt ember biztosabban jár. Úgysem késik el semmivel. Ami hamar áll elő, hamar semmivé lesz. Ami századokig fennmarad, ugyancsak századokon át jön létre. Törekedjünk tökélyre, mert csak az igazán jó maradandó. Az alapos elme műve örök időkre szól.
Szívbeli nagyságra vall és derekas türelemre, ha sohasem sietsz és háborogsz. Légy előbb önmagad ura, aztán másoknak is ura leszel. Az alkalom központjába az idő hosszú ösvényén át visz az út. Bölcs önmegtartóztatás fűszerezi a sikert és érleli meg a titkos elhatározást. Az idő többre képes Herkules ércbuzogányánál. Isten sem bottal ver, hanem idővel. Nagy mondás: Az idő és én, együttes erővel. Maga Fortuna is busásan jutalmazza a várakozást.
