Nem ugyanolyan címen, s nem ugyanolyan fokon kell hűségesnek lennünk első szerelmünkhöz vagy a kerékpárbajnokokhoz, akikért gyermekkorunkban lelkesedtünk… A hűségnek csak addig kell elmennie, ameddig érdemes, s annak mértékében — ha merhetünk ilyet mondani, lévén szó természetüknél fogva nem mérhető dolgokról —, amit a szóbanforgó dolog ér.
A hűség, legalábbis a futballban, nem morális választás kérdése, mint a bátorság vagy a kedvesség; inkább hasonlít a szemölcsre vagy púpra, az ember semmiképpen sem szabadulhat tőle. A házasság véletlenül sem lehet ennyire szilárd – egy Arsenal-szurkolónak a világért sem jutna eszébe elsompolyogni a Tottenhamhez egy kis házasságon kívüli kalandért és élvezetért, s bár a válás lehetősége fennáll (az ember egyszerűen nem jár többé meccsre, ha annyira rosszul megy a csapatnak), ki van zárva, hogy utána egy másik csapat csábítsa el.
Hiába mondják, hogy ebben a konzumkultúrában a hűségnek már nincs olyan nagy szerepe – a lelkünk mélyén ma is ugyanúgy szükségünk van rá.
A hűség és hit megőrzése éppen olyan nemzeti érdek, mint a nép egészségének fenntartása.
Barátságának gyökerei mindörökké mélyek és hatalmasak. Hűsége és ragaszkodása, mint a tömör lomb, menedéket nyújt azoknak, akiket szeret.
Minden elmúlik, és úgy lesz örök,
Mint a fényből szőtt szerelem,
Mert az ember százszor is elbukik,
De a halhatatlan hűség benne nem.
A megcsalás izgalma részben abban rejlik, hogy az elsődleges kapcsolatunk árnyékában történik.
A férfiak olyanok, mint a kutyák, az a leghűségesebb, amelyikre nem kötsz nyakörvet.
A hűséget nem veheted meg, nem birtokolhatod, nem erőltetheted. A kiváltója a szeretet és tisztelet azoknak, akik hisznek benned.
Légy hűséges ahhoz, ami rajtad kívül sehol nem létezik – így tedd nélkülözhetetlenné magad!
Ha azt akarod, hogy olyan szolgád legyen, a ki hűséges hozzád és a kit szeretsz, úgy szolgáld ki magadat.
Nem a póráz teszi a kutyát hűségessé.
Azt gondolom, hogy fontos a hűség. Ma azonban tágul a világ, és tágulnak a szabályok is, sajnos. Hűtlenségről nem csak fizikai értelemben beszélhetünk. Amikor az ember csalódik – nem megcsalják, hanem csalás történik -, fizikailag el kell távolodnia néhány órára a másiktól. Olyankor nem bírom elviselni a közelségét, pedig a nők akkor nagyon szeretnének beszélgetni. Próbálnák megmagyarázni… De olyankor a férfinak éppen erre nincs szüksége. A földolgozáshoz magány kell.
Tudod ugye, hogy én állom a szavamat? Megígértem, hogy hűséges leszek, és ha ilyen magas tét esetén egy magamfajta férfi nem képes végigjátszani a türelemjátékot, akkor aligha nevezhető férfinak.
A férfi nagyon is ragaszkodhat a párjához, mégis eltávolodik tőle. Az erős kötődésben a férfi elveszítheti önmagát.
Azt mondják, hogy a nő hűsége olyan, mint a szél. Mindig egyformán fúj, csupán az irányát váltogatja. Azt is mondják, hogy az erénye olyan, mint a viasz. Ha felmelegítik, elolvad. Nem az kerül szégyenbe, aki csal, hanem az válik nevetségessé, akit megcsaltak.
Ha én hűséges vagyok hozzád, az egy más természetű élet, mintha azt mondom: márpedig én az oltárnál örök hűséget fogadtam, és én ehhez tartom magam. Akkor mihez tartom magam? Nem hozzád. Nem azt mondom: olyan mélyen tartozom hozzád, hogy azért hajlandó vagyok áldozatokat vállalni, hanem tartom magam a törvényhez.
A modern korban a hűség valójában két ember testi és lelki összehangolódásának az eredménye. És ez igenis tarthat a sírig is!
Mi a hűség? Könnyű felelni rá. Az, ami nem változik. „Tégy engem, mint egy pecsétet a te szívedre!” – mondja az Énekek éneke. A hűség: pecsét a szíven.