Optimista természet vagyok, és a humor mindig is az egyik nagy tanítóm volt. Segített feldolgozni a fájdalmat, a veszteséget és a bizalmatlanságot.
Édesanyáméktól azt tanultam, hogy mindenben az iróniát és a humort keressem. A szóbeszéd is csak akkor érdekel, ha van benne humor, ha nincs, akkor az érdektelen, unalmas.
Homo ludens vagyok. Játszó ember, aki játék és humor nélkül képtelen volna élni.
A humor – mint ismeretes – az élet sava-borsa. Olyan nedv, amely nélkül kiszáradnánk.
Ha rajtam múlna, minden tévékészülékre humorkapcsolót is szereltetnék. Ha azt bekattintanánk, reálisabban láthatnánk a képernyő közvetítette komor világot s a baljós ügyekben fontoskodó embereket. De látnánk azért mindazt, ami van. Épp csak arányosabban, derűsebben: mindent a maga helyén.
A tréfa az okosság jele; s a tréfa és elmésség (…) nem szokott törpe lelkeknél megszállani!
Humoristaként gondolok magamra. Ahogy humoristaként gondolok például Douglas Adamsre, a Galaxis útikalauz stopposoknak szerzőjére is, aki bár talán sosem állt ki a színpadra, hogy vicceket meséljen, de a célja a könyveivel ugyanaz volt: nevettetni akart. Nem mérem magam hozzá természetesen, csupán a szórakoztatás szándékát illetően érvényes a párhuzam.
A sárm egy olyan adottság, mely elfeledteti másokkal, hogy is nézel ki valójában.
A humor kioltja a félelmet. Amikor nevetünk, nem félünk
Mindig az osztály bohóca voltam, valószínűleg ezt szeretik bennem az emberek.
A humorérzékre szükségünk van. Láttatok már kacagó hiénát, akinek megszakadt a szíve?
Az ízlésbeli különbség – a humort illetően -, erősen próbára teszi a gyöngéd érzelmeket.
Az apám nagyon vicces ember. Amikor gyerek voltam, nagyon sokat utaztunk, és gyakran komédiázással ütöttük el az időt. Anyukám német származású, és gyakran elveszett az angolban. Mondtam neki valamit, és egyszerűen nem értette. De a humort mindig megértette. Annak valahogy nemzetközi nyelve van. Ezért gondolom azt, hogy Jerry Lewis, Claudette Colbert és Jim Carrey olyan univerzális.
Tanulj meg, fiacskám, komédiázni,
Tanulj meg kacagni, sírni, ha kell,
Tanulj a rosszhoz is jó képet vágni,
Magaddal törődj csak, más senkivel.
A humor önkéntelen, csodás megnyilatkozás, ami kitör az emberből. Nem lehet megfékezni, előre megtervezni; tele van meglepetéssel.
Igazából a viccek által még akkor is népszerű maradtam és figyeltek rám, amikor már nem dolgoztam filmeken. Az egyik kedvencem a Rushmore-heggyel kapcsolatos poén. Ugye ez az a hely, ahol a hegy oldalába a négy nagy amerikai elnök arcmását vésték. A vicc úgy szól, hogy „Chuck Norris arcképét be akarták vésni a Rushmorehegy oldalába, de a gránit nem volt elég kemény a szakállához!”