A humor erősíti túlélési ösztönünket, és megóvja józan eszünket; a humornak hála, az élet viszontagságai kevésbé nyomorítanak meg bennünket. Serkenti arányérzékünket, és megmutatja, hogy a komolyság túlzott hangsúlyozása mögött az abszurdum lappang.
A humor révén látjuk meg az irracionálist a racionálisban, és a lényegtelent a lényegesnek tetszőben.
A tragédia és a tréfa közötti különbség: aki látja, annál felfogás dolga, aki éli, annál szenvedés vagy öröm dolga.
Rengeteg telefonviccet meg egyebeket csináltam, szeretem az életben is a váratlan helyzeteket, ilyen pánikszituációkban elég jól viselkedem. Azt szoktam mondani, hogy velem koccanni autóval, az egy mámor a másiknak. Mert én röhögve szállok ki, nem ordítok, hogy maga barom.
Optimista természet vagyok, és a humor mindig is az egyik nagy tanítóm volt. Segített feldolgozni a fájdalmat, a veszteséget és a bizalmatlanságot.
Édesanyáméktól azt tanultam, hogy mindenben az iróniát és a humort keressem. A szóbeszéd is csak akkor érdekel, ha van benne humor, ha nincs, akkor az érdektelen, unalmas.
Homo ludens vagyok. Játszó ember, aki játék és humor nélkül képtelen volna élni.
A humor – mint ismeretes – az élet sava-borsa. Olyan nedv, amely nélkül kiszáradnánk.
Ha rajtam múlna, minden tévékészülékre humorkapcsolót is szereltetnék. Ha azt bekattintanánk, reálisabban láthatnánk a képernyő közvetítette komor világot s a baljós ügyekben fontoskodó embereket. De látnánk azért mindazt, ami van. Épp csak arányosabban, derűsebben: mindent a maga helyén.
A tréfa az okosság jele; s a tréfa és elmésség (…) nem szokott törpe lelkeknél megszállani!
Humoristaként gondolok magamra. Ahogy humoristaként gondolok például Douglas Adamsre, a Galaxis útikalauz stopposoknak szerzőjére is, aki bár talán sosem állt ki a színpadra, hogy vicceket meséljen, de a célja a könyveivel ugyanaz volt: nevettetni akart. Nem mérem magam hozzá természetesen, csupán a szórakoztatás szándékát illetően érvényes a párhuzam.
A sárm egy olyan adottság, mely elfeledteti másokkal, hogy is nézel ki valójában.
A humor kioltja a félelmet. Amikor nevetünk, nem félünk
Mindig az osztály bohóca voltam, valószínűleg ezt szeretik bennem az emberek.
A humorérzékre szükségünk van. Láttatok már kacagó hiénát, akinek megszakadt a szíve?
Az ízlésbeli különbség – a humort illetően -, erősen próbára teszi a gyöngéd érzelmeket.