A puszta élet már maga mennyei boldogság, égi adomány, isteni szerencse, amit jókedvüen és hálásan köszönteni illik, amivel lehet és szabad büszkén eldicsekedni, amire rá lehet épiteni az emberi boldogság összes illuzióit.
Ma az a legnagyobb államférfiú, akiben leginkább ki van fejlődve a képesség: villámgyorsan és jól alkalmazkodni az adott helyzetekhez s megtalálni a modus vivendit olyan körülmények között, amelyben mindenki, külföld és belföld, ellenségeink és jóbarátaink, sőt még mi magunk is lehetetlenné tesszük a magunk életét.
A pénz jelenthet bőséget, szépséget, egészséget, jelentheti az élet meghosszabbítását is, jelenthet bűnt, betegséget, jelenthet nyugalmat vagy nyugtalanságot, jelenthet áldást vagy átkot, de az egyén szempontjából jelenthet valamit, ami minden körülmények között felbecsülhetetlen érték, jótétemény, öröm és boldogság, jelenti tudniillik a függetlenséget.
Bethlen István leszámolt a liberalizmussal is. Ebben a kérdésben a legjobb magyarok is két táborra szakadtak; az egyik tábor minden bajt, amely ötven év óta érte a nemzetet, a liberalizmus rovására ir, a másik minden baj orvosságát a liberalizmustól várja. Hogy kinek van igaza – azt óvatosan és okosan kell eldönteni; minden attól függ, hogy mit értünk liberalizmus alatt.
A modern leány a maga fiús fellépésével, magabízó, energikus és bátor modorával még nem jelenti sem az elférfiasodás, sem az elnőietlenedés dekadenciáját. Ha hősi lélekkel vállalja az életfenntartás és a magárahagyottság nagy feladatait, attól még lehet az örök nőiesség eszménye, a szépség és a szerelem mennyei szimbóluma, családi tűzhely papnője, és az anyaság eszméjének fennkölt hordozója.
Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen.