A futás mámora egyrészt a légzés mamora. Futás közben állandóan pillanatnyi legszomjaim alakulnak ki, de a belégzéseim ezeket mindig megszüntetik. Folyton kínoz a levegőhiány, de elmaradhatatlanul jön a megkönnyebbülés. Ahogy a két állapot gyorsan és folyamatosan váltogatja egymást – légszomjat követ megkönnyebbülés, megkönnyebbülést követ legszomj – létrejön a légzési eksztazis.
A futás nekem sok mindent jelent. Nyugalmat. Magányt. Büntetést. Túlélést.
A futás olyan, mint a maffia. Ha egyszer benne vagy, benne vagy. Nincs kiút.
Sosem volt gondom az edzésekkel, mert imádok futni, de mikor kiderült, hogy mehetek a ‘Badwater’re akkor dupla energiával vetettem bele magam a tréningekbe. „Nagy dolgokért könnyebb küzdeni. #badwater” – írtam egy február este bejegyzést az oldalamra, az aznapi kilencven perc futás, kilencven perc erősítés, százhúsz perc jóga után.
A futás, intenzív séta igen gyakori sportolási módok napjainkban, melyeknek jótékony hatása gerincbetegségek esetén a testsúlycsökkenésben keresendő. A testsúly csökkenése tehermentesíti a gerincet (főleg, ha a hasi elhízás csökken), így csökkenhetnek a gerincfájdalmak is. A hosszas ülőmunkát végzők esetében a test teljes átmozgatása, napi 30-40 perc futás/séta ellene dolgozhat az ülőmunkából származó, gerincet érő negatív hatásoknak. Mind a futás, mind a séta puha (pl. fű) vagy speciális felületen (pl. futópálya) javasolt, mely a végtagi ízületek mellett a gerinc ízületeit is kíméli.
Számtalan tanulmány bizonyítja, hogy a „futók mámorának” forrása az intenzív testmozgás közben keletkező, nagy mennyiségű, természetes endorfin és endocannabinoid, amely az öröm érzetét okozza az agyban. Ez magyarázza valószínűleg, hogy az ultrafutók között viszonylag nagy számban vannak gyógyuló drogbetegek.



