Sosem volt gondom az edzésekkel, mert imádok futni, de mikor kiderült, hogy mehetek a ‘Badwater’re akkor dupla energiával vetettem bele magam a tréningekbe. „Nagy dolgokért könnyebb küzdeni. #badwater” – írtam egy február este bejegyzést az oldalamra, az aznapi kilencven perc futás, kilencven perc erősítés, százhúsz perc jóga után.
Huszonegy kilométer volt már csak hátra a 217-ből. Gyakorlatilag egy félmaraton, ami a kezdetek kezdetén az első nagy futós álmom volt. Aztán ahogy teltek-múltak az évek, ez a táv lassan összezsugorodott egy átlagos nap edzésévé.
A futás nagylelkű sport. Mindenkit megajándékoz, aki alázattal áll hozzá.
A futás, intenzív séta igen gyakori sportolási módok napjainkban, melyeknek jótékony hatása gerincbetegségek esetén a testsúlycsökkenésben keresendő. A testsúly csökkenése tehermentesíti a gerincet (főleg, ha a hasi elhízás csökken), így csökkenhetnek a gerincfájdalmak is. A hosszas ülőmunkát végzők esetében a test teljes átmozgatása, napi 30-40 perc futás/séta ellene dolgozhat az ülőmunkából származó, gerincet érő negatív hatásoknak. Mind a futás, mind a séta puha (pl. fű) vagy speciális felületen (pl. futópálya) javasolt, mely a végtagi ízületek mellett a gerinc ízületeit is kíméli.
Egy ultrafutónál semmi sem olyan fontos, mint a lelkiállapot.
Ilyen hát futónak lenni? Hogy mindenét beleteszi az ember, és a végén már nincs mit adnia, mert semmije sem maradt?
Az ultrafutó küzdhet a természettel, vagy átadhatja magát neki. Én az utóbbit javaslom.
Számtalan tanulmány bizonyítja, hogy a „futók mámorának” forrása az intenzív testmozgás közben keletkező, nagy mennyiségű, természetes endorfin és endocannabinoid, amely az öröm érzetét okozza az agyban. Ez magyarázza valószínűleg, hogy az ultrafutók között viszonylag nagy számban vannak gyógyuló drogbetegek.
Aki futni akar, számoljon a magánnyal: az ultrafutó naponta hosszú órákat tölt egyedül, távoli, lakatlan vidékeken edz.
Rendszeresen futok és akkor van időm gondolkozni, a legjobb ötletek futás közben jutnak eszembe. Életem legnehezebb időszakán is a futás segített rajtam, a legmélyebb depresszióból is kirángatott, és erőt adott a további csapások elviseléséhez.
Sokan azt gondolták, hogy azért akarok 100-at futni, mert a pénz motivál, hiszen a 100-asok nagyobbat kaszálnak. Most elárulom, hogy egyetlen dolog vezérelt: meg akartam úszni, hogy 400-at kelljen futnom.
Szerintem a futás boldoggá teszi az embert és persze, egészségesebbé is.
A futóverseny kiváló közösségépítő, és egyébként az egónak is jót tesz, amikor az ember bizonyítottan végigfut egy adott távot.
Rengeteg tényező játszik közre abban, hogy valaki előnyre tegyen szert – a kondíció, az időjárás, a környezet, és még akkor is, ha ezek kedvezők, tökéletes kört kell futnod az elejétől a végéig -, mert akkor talán van esélyed, de még akkor sem garantált.
A maraton elsődlegesen nem a sportteljesítményt, hanem a személyiséget teszteli.
Amikor nem muszáj szaladni, de az embernek lehetősége van csak úgy szaladni, akkor az egész egyfajta bizarr luxussá válik.
Minden futónak megvan a saját természetes stílusa, melyet követnie és tökéletesítenie kell. Van, aki rövid, van, aki hosszú lépésekkel fut. Van, aki felemelt fejjel, van, aki előrehajolva. Van, aki tartalékol, és van, aki az első pillanatban támadásba lendül. Nincs olyan technika, amelyik mindenkinek ideális, de mindenki megtalálhatja a számára ideális technikát.
A futás ugyanolyan művészet, mint a festészet vagy a zeneszerzés. Egy mestermű létrehozásához négy alapfogalommal kell tisztában lenni. Ezek a technika, a gyakorlás, a tehetség és az inspiráció. Mindezeknek dinamikus egyensúlyban kell lenniük.
Nem az a fontos, milyen gyorsan futsz, sőt az sem, hogy milyen kecsesen. A lényeg a kitartás, hogy talpon maradj, és bármilyen lassan is, de haladj előre.
Ha hosszú távokat fut az ember, nem nehéz, sőt olykor szükséges is kikapcsolni az agyunkat.
