Jobbnak érzem magam a többieknél. Majd ha jön valaki, aki nyers képességek terén legyőz, amikor már látom, hogy nem vagyok elég jó a rajtoknál, az autó felkészítésében, vagy amikor a garázs másik oldala egy másodperccel gyorsabb nálam körönként, amivel nem tudom felvenni a versenyt, talán akkor majd felteszem a kezem és elismerem, hogy itt az ideje valami mást csinálni. Jelenleg azonban még ennek pont az ellenkezőjét érzem.
Emlékszem, hogy mielőtt eljutottam volna az F1-ig, nagy Kimi-rajongó voltam, mindig az ő autójával mentem a videójátékokban, szóval hihetetlen élmény ellene versenyezni, és veszítettem egy bajnokságot vele szemben, de remek csatákat vívtunk, szóval hiányozni fog. Ő volt az egyik legjobb pilóta, aki ellen csatáztam. Mindig fair volt, és ő az egyik legügyesebb is. Mindig megvolt a kellő tisztelet a pályán.
Óriási tiszteletet tanúsítok Fernando felé. Látom, milyen munkát tesz le az asztalra, és mindezt milyen motiváltan teszi a kora, a tapasztalata és a már elért sikerei ellenére is. Ez több, mint meggyőző. Ő sportágunk egyik legendája. Oda tartozik, ahol Senna vagy Schumacher van, és mindig ott is marad. Azt látom, hogy teljesen másképp közelíti meg a dolgokat, mint a többi versenyző.
Niki Lauda volt az első nagy kedvencem, s utána jött Gilles Villeneuve. A gyerekkori rajongást nehéz megmagyarázni, mert az annyira tiszta és szép, hogy teljesen mindegy, miért alakul ki, de én Gilles Villeneuve versenyzői stílusával, habitusával tudtam azonosulni hat-hét éves koromtól – egyszerűen láttam benne a tüzet, s később ugyanúgy álltam a versenyzéshez, ahogy ő annak idején.







