269 idézet
Azt hiszem, elég erős vagyok a kerék a kerék elleni párharcban és igyekszem folyamatosan fejlődni. Gokartos korunk óta ismerjük egymást, és volt már néhány nagyszerű párharcunk. Úgy gondolom, ezek mind hozzájárultak a vezetési stílusunk fejlődéséhez. (A Max Verstappen elleni küzdelemről.)
Amikor az autóban ülök, szeretek vizuális módon egy tökéletes kört menni azelőtt, hogy készen állnék az első körre a versenyen.
Először a 7-es rajtszámot akartam, de az már Kimié volt. Ezek után a 10-es szám volt az, amit szerettem volna, de a szezon közepén Gasly csatlakozott, és elvitte, így esett a választásom a 16-os számra. 1+6 az 7, és ez egyúttal a születésnapom is, szóval emiatt szeretem ezt a számot.
A Forma-1 egészen addig elképzelhetetlennek tűnik, míg meg nem érkezel, és meg nem kapod az első ülésedet.
Az autók valóban egyre biztonságosabbak, de ha 340 km/órás sebességgel száguldasz, az sosem lesz biztonságos. Ezt már a kezdetektől fogva tudtam.
A piros autónak már akkor megszállottja voltam, mikor még azt se tudtam, hogy Ferrarinak hívják.
Ritkán a közvetítésekkel álmodom: rémálmom, hogy elalszom vagy a dugóban ülök és emiatt lekésem a futamot. Utána mindig jó felkelni, hogy ez nem a valóság volt.
Niki Lauda volt az első nagy kedvencem, s utána jött Gilles Villeneuve. A gyerekkori rajongást nehéz megmagyarázni, mert az annyira tiszta és szép, hogy teljesen mindegy, miért alakul ki, de én Gilles Villeneuve versenyzői stílusával, habitusával tudtam azonosulni hat-hét éves koromtól – egyszerűen láttam benne a tüzet, s később ugyanúgy álltam a versenyzéshez, ahogy ő annak idején.
Három-négy éves korom óta érdekelt az autósport, a Formula–1 minden aspektusa.
Még egy Forma 1-es csapat több 10 millió dolláros saját fejlesztésű és folyamatosan karbantartott szimulátora sem tud teljesen valósághű lenni.
Az F1-ben töltött első három szezonom során megtanultam, hogy vannak olyan emberek, akiknek nincs jobb dolguk, mint hogy másokat támadjanak, és ez az egyetlen tevékenység, amit kezdeni akarnak az életükkel.
Apám mutatta be nekem a motorsportot, nem tudom, hogy nélküle mi lett volna belőlem. Habár úgy gondolom, talán végül így is, úgy is autóversenyzővé váltam volna, hiszen a DNS-emben van, ezt szeretem a legjobban csinálni. Mégsem hiszem, hogy nélküle a Formula-1-ig jutottam volna.
Az egyetlen történet, amire emlékszem Kimivel kapcsolatban – mert a legtöbb ilyen emlékem homályos -, az az, hogy buliztam a barátaimmal, és úgy hajnal 3-ig szórakoztunk, nekem pedig akkoriban volt egy házam Londonban. Hajnal 3-kor már úgy voltam vele, hogy elfáradtam, haza megyek. Beültem hát egy taxiba, haza vittek, kinyitottam az ajtót, besétáltam a házba, és azt látom, hogy Kimi ott ül a nappalimban tök egyedül. Fogalmam sem volt, hogy került oda, még azt sem tudtam, hogyan jutott be a házamba.
Nem azért hagyom abba, mert nem volt már meg bennem az erő, hanem azért, mert van jobb dolgom is, mint repülőkön ülni és hotelekben éjszakázni. Egyszerűen csak örülök, hogy vége. Még az sem számít, hogy nem tudtam befejezni az utolsó versenyemet.
Ayrton megtanított arra, hogy még a legnagyobb tehetség sem elég. Ahhoz, hogy bajnok lehess, nem elég tehetségesnek lenni; keményen kell dolgozni. Ayrton dolgozott, mégpedig hihetetlenül keményen. Senki sem születik győztesnek. Sok önfegyelem és áldozat kell hozzá.
Hihetetlen év volt, amikor bajnok lettem. Volt ott minden, a pilótasztrájktól a kizárásokon át addig, hogy a pontversenyben vezetők súlyosan megsérültek. Csak egy futamot nyertem. Az első szezonom volt a Williamsnél, és egy senkiből hős lettem. Olyan gyorsan történt minden, hogy a hírnév és a nagy fizetés elmaradt. Ismeretlen bajnok voltam.
Mivel korábban csak egy nagydíjat nyertem, gyakorlatilag a semmiből tűntem fel 1976-ban. Miután a mély vízbe dobtak, az egyetlen általam ismert módszerhez folyamodtam: nem alkudtam meg, csak mentem előre. Őrült egy év volt, és mire észbe kaptam, világbajnok lettem. Meg kell mondanom, bitang jó érzés!
Az volt a végső célom a Forma-1-ben, hogy világbajnok legyek. Természetesen nagyon boldog vagyok, hogy összejött, és már vasárnap is elmondtam, hogy minden, ami ezután jön, az csak bónusz.
Amikor az autóból kiszállva megláttam édesapámat, az nagyon különleges pillanat volt. Akkor jöttünk rá, hogy mindaz, amit tettünk annak idején a gokartos időkben, hogy közösen végigjártuk Európát a mikrobusszal… Belenéztünk egymás szemébe: megcsináltuk, megnyertük a világbajnokságot!
