Az én történetem egy olyan pilótáról szól, aki tovább nyomta keményen, és nem adta fel.
Amikor egy pilóta megérkezik az F1-be, a célja az, hogy versenyeket és bajnokságokat nyerjen. Remélem, eljött ez a pillanat a számomra, és nem akarom veszni hagyni.
Kaptam egy olyan autót, amely képes a címért küzdeni, és be akarom bizonyítani magamnak, hogy megfelelő körülmények között képes vagyok a világbajnokságért harcolni. Tisztában vagyok az erősségeimmel és gyengeségeimmel is.
Imádom a versengést, minden egyes nap. Nem csupán a pályán, hanem fizikai és mentális részről is.
Igazán kedveltem a 2004 és 2008 közötti autókat. A kedvenceim a 2006-os és 2007-es gépek voltak. Nem volt kimondottan egy csapat, amelyiké tetszett, úgy összességében jól mutattak azok az autók. Sokkal kisebbek voltak, keskenyebbek, könnyebbek, mint a maiak. Ez nagy segítség, mert sokkal több akciót láthattunk a pályán.
Összességében kiforrottabb versenyzővé váltam, aki jobban érti az F1-et, az F1-es autót is. A vezetést, a különböző helyzetek kezelését, például a rajtokat, az első köröket vagy a gumik óvását. Ez természetes folyamat, hiszen normális, hogy jobb versenyző vagy a hatodik-hetedik szezonodban, mint az elsőben.
Amikor olyan helyzetben találod magad, hogy egy bajnoki címre esélyes autóban ülsz, minden sokkal könnyebbé válik.
Nyertem néhány futamot olyan autóval, amivel bárki nyerhetett volna. Máskor pedig negyedik lettem, miután életem egyik legjobb versenyét futottam. De ezt senki sem látta. Nyerhettem volna hét bajnoki címet is. Volt, hogy balszerencsés voltam, voltak csapatok, akik csaltak, volt, hogy megváltozott a pontrendszer. De nem sajnálkozom. Mivel lenne más az életem, ha lenne még egy világbajnoki címem?
Saint-Chamond-ból származom, egy Loire menti kisvárosból. A szüleim nem voltak gazdagok, mindent egyedül értem el. Nem volt menedzserem, a szerződéseim magam kezeltem. Alacsony voltam, görbe volt az orrom, göndör a hajam. Mégis négyszeres bajnok vagyok 51 győzelemmel.
Az előzés egy dolog, de védekezni is tudnod kell, hogy megtarthasd a pozíciódat.
Minden pályának megvannak az egyedi tulajdonságai. Jobban kedvelem a régi vágású pályákat, mert nehezebbek, és nem lehet rajtuk nagyot hibázni, különben a falban kötsz ki, vagy a kavicságyban ragadsz.
Néhány pilóta ilyen. Ha egy kicsit dühbe gurulnak, jobban teljesítenek.
Ahogy Sebastian számára apám volt a példakép, úgy tekintem én őt a mentoromnak. Rendszeresen beszélgetünk az autóversenyzésről. Nagyon tisztelem őt, az eredményeit és a tapasztalatát.
Bevallom őszintén, zavart, hogy a Red Bull időszakom előtt, amikor még a Toro Rosso versenyzője voltam, egy kedves, finom, már-már puha fickónak éreztem magam. Ezen változtatni akartam. Na nem gyökeresen megváltoztatni, csak szerettem volna levetkőzni ezt a jófiús imidzset. Azt akartam, hogy a versenyzőtársak és a szurkolók is azt érezzék, hogy ez a Daniel egy kemény csóka, számolni kell vele. Úgy érzem viszonylag gyorsan sikerült elérnem ezt.
A legszívesebben a 2014-es szezonomra emlékezek vissza. Három futamot is sikerült győzelemmel zárnom, ami ahhoz képest, hogy első idényem volt a csapatnál igazán jó eredménynek számított. Nagyon fontos lépcsőfoka volt a karrieremnek ez az év.
Abban az időben elképzelhetetlen volt, hogy valaki 18 évesen induljon a Formula 1-ben. Nem volt telemetria, úgyhogy kellett a tapasztalat, ha eredményes akartál lenni. A mai F1-ben már ott a szimulátor és a rengeteg elektronikus eszköz, és ennek köszönhető, hogy minimális tapasztalattal is érkeznek pilóták a bajnokságba. Az én időmben, ha hibáztál egyet, már csattantál is a korláton, vagy a sóderágyban kötöttél ki, és lőttek a versenynek.
Nem érzek nagy megbánást, de kétségtelen, az F1-ben nem alakultak jól a dolgaim. Sajnos hoztam rossz döntéseket, például, hogy a csapat iránt érzett hálából túl sok ideig maradtam az AGS-nél. Ha akkor okosabb vagyok, én ülhettem volna a Lotusba Mika Häkkinen helyett. Hívtak, de végül így alakult.
Nem érdekelt sem a pénz, sem a csillogás. Persze, szeretek nyerni, de nekem a versenyzés a kedvenc hobbim, ezért vagyok még mindig itt.
Bár Ronnie Peterson volt a kedvencem, számomra Mario Andretti testesíti meg az ideális autóversenyzőt. Sok pilóta számára az F1 minden, más nem is létezik, de Mario nem ilyen volt, ahogy én sem.