Amikor megérkeztem az F1-be, akkor nekem is az volt a célom, hogy kihívást jelentsek azoknak a versenyzőknek, akik már sikeresek a sorozatban. Mondhatni meg akarod mutatni, hogy milyen kemény, milyen jó versenyző vagy hozzá képest.
Forma-1 idézetek
282 idézet
Kapcsolódó személyek és kategóriák
Kimivel volt a legjobb a kapcsolatom a csapattársaim közül, mert annyira egyenes volt. Sosem vitatkoztunk, még akkor sem, amikor éppen egymással ütköztünk össze: olyankor megbeszéltük a történteket és a végén talán még nevettünk is rajtuk. Semmi olyan nem történt, ami tönkretehette volna a kapcsolatunkat. Az első napomtól kezdve tiszteletteljes volt és a szemembe nézett, miközben másoknál azt éreztem, hogy miközben üdvözöltek engem, fejben egészen máshol jártak. Kimi kivételes ember.
Úgy vélem, Kimi a legnagyobb természetes tehetség, akivel valaha is találkoztam, ami a nyers tempót illeti, mindenképpen. Kimi már 10 nap elteltével mindenki mást lekörözne, ugyanis neki nem telik időbe, hogy alkalmazkodjon bármilyen autó jellegzetességeihez. Ha valaki őt ülteti a volán mögé, ő azonnal tudni fogja, hogy mit kell tennie. Néha azt gondolhatnánk, hogy nem igazságos, amikor hozzá kell szokni egy új autóval a különböző pályákhoz vagy a körülményekhez, de ő csak beül és bumm.
2017-ben és 2018-ban a Ferrarival a világbajnoki címért küzdöttem, 5 versenyt megnyertem, a végén viszont csak második lettem Lewis Hamilton mögött. Két év egymás után annyi energiát elvett tőlem, mentálisan is, aztán az eredménytelenség miatt kétségeim lettek: Lesz még itt valami? Van még remény?
Amikor 2020-ban lejárt a szerződésem a Ferrarival, nagyon ott volt a fejemben a kilépés gondolata.
Nem tudom elképzelni, hogy 40 éves koromig vezetni fogok – legalábbis a Forma-1-ben. Más dolgokat is szeretnék csinálni.
Összességében a Schumacherre jellemző zsigeri alattomosság nincs meg Hamiltonban. Biztos fölszisszennek most a Schumacher-rajongók, de ha magukba néznek, akkor pontosan tudják, hogy ha néhány manővert az ellenfél csinált volna, akkor elég hamar fölugrottak volna a fotelből, és kiabáltak volna csúnyákat.
A Forma-1-ben kevés választja el a zsenit a hülyétől, aki azt az egy centit többször elméri, abból hülye lesz, aki túl hamar adja fel magát, túlságosan puhányan csinálja, azt kiröhögik a többiek, előbb-utóbb a szurkolói is kikezdik, hogy miért hagyja ott még nyitva az ajtót. Nagyon nehéz megtalálni, hogy hol van az a váltópont, ahol te még épphogy a szabályosság határán belül maradsz, és persze minden szituáció más és más.
Nem lehet világbajnoki címekkel patikamérlegen megmérni, hogy kinek milyen a teljesítménye, és ki mennyire kiemelkedő versenyzője a Forma–1-nek, Aki már meg tudja ismételni a vb-sikerét, nálam extraklasszis.
A Forma-1 a professzionalizmusról szól. A legapróbb részlet is kulcsfontosságú, folyamatos törekvés a tökéletességre. A világszintű támogatás, a helyek, ahol versenyzünk – és a persze a sebesség az, ami miatt nagyon szeretem.
2017-ben ott voltam a dobogónál Silverstone-ban – csak kérdéseket tettem fel, egyetlen alkalmam a silverstone-i dobogón –, és annyira hálás voltam, hogy Daniel nem volt ott, mert személy szerint a barátnőm izzadt tornacsukájából sem innék pezsgőt, nemhogy Daniel Riccardóéból. De ez van, része a pillanatnak, a rajongók imádják. Ez teszi a sportot azzá, ami.
Ha az újságíró ezt kérdezi: „Hogy érzi magát miután az első körben kiesett ütközés miatt?”, alapból ezt akarom válaszolni: hogy: „Mit gondol, hogy a francba érezném magam, miután az első körben ütközés miatt kiestem?” De nem teszem, mert először is, nem akarok kellemetlen alaknak tűnni, másodszor, mert tudom, hogy nem az újságíró dolga megmondani, hogyan érzem magam; a saját szavaimmal szeretnék hallani. Azzal tisztában vagyok, hogy abban reménykednek, megszegem a protokollt és valami botrányosat mondok, de sajnálom – ha ezt akarják, várniuk kell Maxre.
Az ember sok mindet hajlandó beismerni, csak egyet nem, hogy rossz autóversenyző!
A csúcs az volt, amikor megelőztem Michael Schumachert. Hihetetlen, milyen könnyen ment! Aztán észrevettem, hogy felvezető körön van…
(Ricardo Zonda élménybeszámolója élete első F1-es edzéséről)
Egy napból 12 órát foglalkozom a versenyautómmal, 12 órát meg gondolkodom róla!
A Forma-1-ben az különbözteti meg a jó és a kiváló pilótákat, hogyan döntenek a kulcsfontosságú pillanatokban. Hogyan képesek vezetni esős vagy nagyon nehéz körülmények között. Hogyan tudnak mindig egy kicsivel több pontot szerezni, mint a csapattársuk
A gokartozás jó felkészülés a jövőre, a motorsportokra, mert sok eszközt ad, amivel fejlődhetsz, sok képességet ad, hogy fejlődj. És a küzdelem, a kerék-kerék elleni csata az, amit itt meg lehet tanulni a Forma-1-hez.
A srác, akit leginkább tiszteltem azokban az időkben, határozottan Mika Häkkinen volt. Remek küzdelmeink voltak és stabil kapcsolatunk volt a pályán kívül is.
A legérzelmesebb bajnoki címem határozottan 2000. Suzuka a Ferrarival. 21 évig a Ferrari nem szerezett ezelőtt bajnoki címet, 4 évig pedig nekem nem sikerült elérnem, aztán végre 2000-ben megnyertem ezt a kivételes versenyt és a bajnokságot is.
Szerintem nem kétséges, hogy a tapasztalat sok szempontból segít. A rajtok, tisztában lenni dolgokkal, a gumikezelés, a bokszkiállások, az, ahogy megközelíted a szerelőidet. És már eleve az, ahogy hozzáállsz a hétvégékhez: a szabadedzések, azok jelentősége, illetve nem jelentősége olykor.