A csúcs az volt, amikor megelőztem Michael Schumachert. Hihetetlen, milyen könnyen ment! Aztán észrevettem, hogy felvezető körön van…
(Ricardo Zonda élménybeszámolója élete első F1-es edzéséről)
Egy napból 12 órát foglalkozom a versenyautómmal, 12 órát meg gondolkodom róla!
A Forma-1-ben az különbözteti meg a jó és a kiváló pilótákat, hogyan döntenek a kulcsfontosságú pillanatokban. Hogyan képesek vezetni esős vagy nagyon nehéz körülmények között. Hogyan tudnak mindig egy kicsivel több pontot szerezni, mint a csapattársuk
A gokartozás jó felkészülés a jövőre, a motorsportokra, mert sok eszközt ad, amivel fejlődhetsz, sok képességet ad, hogy fejlődj. És a küzdelem, a kerék-kerék elleni csata az, amit itt meg lehet tanulni a Forma-1-hez.
A srác, akit leginkább tiszteltem azokban az időkben, határozottan Mika Häkkinen volt. Remek küzdelmeink voltak és stabil kapcsolatunk volt a pályán kívül is.
A legérzelmesebb bajnoki címem határozottan 2000. Suzuka a Ferrarival. 21 évig a Ferrari nem szerezett ezelőtt bajnoki címet, 4 évig pedig nekem nem sikerült elérnem, aztán végre 2000-ben megnyertem ezt a kivételes versenyt és a bajnokságot is.
Szerintem nem kétséges, hogy a tapasztalat sok szempontból segít. A rajtok, tisztában lenni dolgokkal, a gumikezelés, a bokszkiállások, az, ahogy megközelíted a szerelőidet. És már eleve az, ahogy hozzáállsz a hétvégékhez: a szabadedzések, azok jelentősége, illetve nem jelentősége olykor.
F1-es versenyzőnek lenni nemcsak abból áll, hogy vezet az ember, nemcsak gyorsnak kell lenned. Vezetned kell a csapatot, irányítani az embereket. A csapat minden egyes tagjából meg kell próbálnod kihozni a legjobbat. Ehhez pedig megfelelő mentalitásra van szükség, megfelelő hozzáállásra a munkában azon emberekkel, akikkel együtt kell dolgoznod. Értened kell az embereket.
Magamra kell figyelnem, magamért kell dolgoznom. Amikor az autóban vagyok, nem számít, ki a csapattársam, hogy Lewis Hamilton, Michael Schumacher vagy akárki. Csakis te irányíthatod a saját sorsodat.
A Forma-1-ben nagyon gyorsan változik minden és az, hogy aláírhatok egy papírt, amivel csatlakozhatok a korszak legnagyobb csapatához, hatalmas pillanat. Ugyanakkor, ha nem teljesítek jól és szétrúgja a s*ggemet minden idők legnagyobb versenyzője, azt jelentené, hogy egy év múlva kirakják a szűrömet. Ez hatalmas lépés volt a ranglétrán.
Minden tifosinak ígérem, hogy a végsőkig elkötelezett leszek a Scuderia irányába. Mindannyiunknak egyaránt fontos ez a csapat, és minden erőmmel azon leszek, hogy boldoggá tegyem őket. Minden versenyen szívvel-lélekkel fogok versenyezni, a pályán kívül pedig keményen dolgozok majd azért, hogy fejlődjek.
Nem gondolom, hogy a kor önmagában sokat számítana. Ebben a sportban a tapasztalat sokkal többet jelent, mint az életkor. Természetesen az évek előrehaladtával tapasztaltabb is leszel, de nem biztos, hogy gyorsabb is.
Minden csapatnak vannak nehezebb periódusai, ez az F1 része. Ami igazán számít, az az, hogy miképp tudnak kimászni a gödörből. A történelemben több példát is láttunk már arra, hogy egy csapat visszatér korábbi sikereihez.
Az ambícióm, hogy segítsek létrehozni egy nyertes csapatot, és visszajuttassam a Scuderia-t azokba a magasságokba, ahova tartozik, hogy megnyerjük a világbajnoki címet.
Az első naptól fogva, mióta versenyzek, két cél lebeg a szemem előtt: hogy Forma-1-es pilóta legyek, és hogy megnyerjem a világbajnokságot. Miután elértem az elsőt, minden erőfeszítésemmel és figyelmemmel azon vagyok, hogy megpróbáljam elérni a másodikat is, és ehhez nem is lehetnék jobb helyen a Ferrarinál.
Amikor 10 éves voltam, elmentem Barcelonába, ahol elég szerencsés voltam ahhoz, hogy az egyik legnagyobb hősömmel, Michael Schumacherrel találkozhassak, ráadásul meglátogathattam a Ferrari garázsát.
Az egyik legjobb élményem a Hungaroringen az volt, amikor 2017-ben először vezettem itt Formula–1-es versenyautót. Emlékszem, ahogy éreztem, mekkora erő van benne, és akkor még a GP3-ból érkezve nem is tudtam felfogni a sebességet. Hihetetlenül meleg volt a pályán, majdnem negyven fok, minden nap huszonnégy órán keresztül izzadtam, a szemem véreres volt a megerőltetéstől. És ez csak ízelítő volt abból, milyen egy F1-es autót vezetni, ami azonban csak motivált és megerősített abban, hogy ezt akarom csinálni a jövőben.
A gokartozásból jöttem, nekem a Hungaroring volt az egyik első helyszín, ahol úgy éreztem, közelebb kerültem az F1-hez. Ezen a pályán versenyezni mindig nagyszerű szórakozás volt, élveztem, hogy kicsit ugyan trükkös, de éppen ezért igazi kihívás az időmérő. Itt a versenyzés sem ment rosszul az elmúlt néhány évben.
Természetesen jó lett volna a karrierem folyamán valamikor a Ferrarinál versenyezni, de a dolgok okkal történnek: a Mercedes a családom, örökké a Mercedes versenyzője leszek, ahogy korábban Stirling Moss.
Azt hiszem a tapasztalatom, az autó fejlesztésével kapcsolatos meglátásaim, az emberi értékeim és a kultúra amiből érkeztem, mind-mind hozzájárult, hogy rám essen a választása a Red Bull-nak.