Schumi és Häkkinen viszonya a legjobb példa arra, hogy két, alapjában véve erősen ütköző érdekű ember különbséget tud tenni a munka és a magánélet között.
Híres Forma-1 pilóták idézetei
A Ferrari legenda, s nem túlzás azt mondani, hogy vallás is egyben. Hívei legalábbis második vallásukként tisztelik az ágaskodó kiscsikót, a cavallinót, s iránta érzett, szívből jövő rajongásukat hathatósan adják a „világ másik felének” tudomására. (A csikó egyébként az első világháborúban elesett olasz vadászpilóta, a nemzeti hősként tisztelt Francesco Baracca repülőgépét díszítette, majd hozzátartozói kérésére Ferrari átvette saját mennydörgő járműveire.)
A montreali pálya mondhatni hagyományosan a Flúgos Futamok színhelye, különösen esős időben, ami nem ritka errefelé. Utalhatnék például a világbajnokok falára, arra a célegyenes közepe táján lévő sikánra, amely után legalább hat ment közülük falnak, de úgy, hogy volt olyan vasárnap, 1999-ben, amikor egyetlen verseny keretében Damon Hill, Michael Schumacher is megdöngették ezt a falat, amely egyébként ekkor kapta a nevét is, amely a Forma-1 történetének legismertebb fala. Amelynek „utólag” maga Sebastian Vettel is „bemutatkozott már.
2014-ben grid kid voltam az Ausztrál Nagydíjon, én tartottam Daniil Kvyat zászlóját a rajtrácson. Az ő helye azonban üres maradt, mert a kivezető körén megadta magát az autója. Ott álltam az üres rajthely előtt… Pár éve összefutottunk, és akkor elmeséltem ezt neki. Vicces, milyen kicsi a világ! Kilenc éve zászlót tartottam, most pedig a mezőny tagja vagyok.
A McLarennel végtelenül simán ment minden. Egy teljesen sallangmentes szerződést raktak le elém, ami azt éreztette velem, hogy maximálisan bíznak bennem, és hogy egyértelműen engem akarnak. Ez volt a döntő tényező! A McLaren világos jövőképet vázolt fel nekem, aminek örültem, mert addig a pontig elég zavaros volt, mi vár rám.
A legnagyobb erősségem szerintem a kiegyensúlyozottság volt, és szeretném azt gondolni, hogy a kiegyensúlyozott gyorsaság. Nem volt azonban minden zökkenőmentes, hiszen a Forma-3-ban egyszer sem kvalifikáltam magam az első sorba. Az akkori csapattársam, Logan Sargeant egy ponton zsinórban három pole-t szerzett, én pedig soha nem értem oda az első két hely valamelyikére az időmérőkön. A versenyeken viszont jól mentem, mindig hoztam egy magas szintet, és emiatt lehettem bajnok.
A motorsport egyik legnépszerűbb kérdése, hogy a versenyző vagy az autó számít inkább? A válasz az, hogy a kettő keveréke. A technikának rendkívül fontos szerepe van a sikerekben, különösen a Forma-1-ben, ahol a csapatok maguk építik az autókat. Mindig nagyon érdekelt ez az oldala is a sportnak, és érdemes erről is tudni ezt-azt. Sokat segített versenyzőként!
A német Formula–1-es bajnok, Sebastian Vettel a világbajnokság minden futamában már az időmérő előtt ott ül az autóban, és behunyt szemmel elképzel minden kanyart, minden váltást, minden gyorsítást és fékezést. Manapság szinte valamennyi Formula–1-es pilóta képes rá, hogy becsukott szemmel és maga elé tartott kézzel – mintha a kormányt markolná – mentálisan végigvezessen bármelyik versenypályán.
Többször veszítettem ellene, mint ahányszor nyertem. Ő egy hihetetlen versenyző. Látni, hogy Michael uralja a sportágat, inspirációt jelentett a generációm minden pilótájának, amikor még a gokartban és az utánpótlás-sorozatokban szerepeltünk. Megváltoztatta a versenyzéshez történő hozzáállást, a fizikai felkészülést, az elszántságot, a mérnökökkel való hétvégi munkamorált. Michaelnek köszönhetően sok minden megváltozott a sportágban, a jó irányba.
Vannak olyan pillanatok az életben, a karrieredben, amikor más módon kapcsolódsz az autóval. Nehéz elmagyarázni, de eggyé válsz az autóval, megbízol az autóban, és olyan dolgokat csinálsz, amelyekről azt gondoltad, hogy nem lehetségesek, mint például előzések, vagy csak olyan módon mész át egy kanyaron, ami nem tűnt logikusnak, amikor először gondoltál rá.
Egyesek azért szeretik a versenyzést, mert ez az egyetlen dolog, amit csinálnak. Én szeretem a versenyzést, még csinálom is, de közben más dolgokat is szeretnék csinálni valamikor, nem csak a Forma–1-et. Természetesen tudom, hogy ez jelenti a csúcsot, a legmagasabb szintet, amit el lehet érni, de az ember más nézőpontot is lát.
(2023. 06. 21. – Forbes)
Személyes meggyőződésem, hogy a Nürburgringen manapság túl veszélyes versenyezni. Mert ha a Paul Ricard-ra vagy bármely más épített pályára megyek, és valami eltörik az autón – például leesik a szárny vagy meghibásodik a felfüggesztés –, akkor 70:30 az esély arra, hogy vagy rendben lesz minden, vagy meghalok a pálya adottságai miatt. Most nem arról az esetről van szó, ha hibázok. Ha hibázok és meghalok, akkor így jártam. Ha annyira buta vagyok, hogy hibát követek el, akkor az az én kockázatom. Fittnek kell lennem. Mentálisan szabadnak kell éreznem magam, hogy vezethessek, és arra koncentráltnak, hogy ne hibázzak. Szóval ha a Nürburgringen valami eltörik az autón, [az] biztos halál.
(Részlet az Autosport magazinnak adott interjúból – 1976)















