Minden csapatnak vannak nehezebb periódusai, ez az F1 része. Ami igazán számít, az az, hogy miképp tudnak kimászni a gödörből. A történelemben több példát is láttunk már arra, hogy egy csapat visszatér korábbi sikereihez.
Az ambícióm, hogy segítsek létrehozni egy nyertes csapatot, és visszajuttassam a Scuderia-t azokba a magasságokba, ahova tartozik, hogy megnyerjük a világbajnoki címet.
Az első naptól fogva, mióta versenyzek, két cél lebeg a szemem előtt: hogy Forma-1-es pilóta legyek, és hogy megnyerjem a világbajnokságot. Miután elértem az elsőt, minden erőfeszítésemmel és figyelmemmel azon vagyok, hogy megpróbáljam elérni a másodikat is, és ehhez nem is lehetnék jobb helyen a Ferrarinál.
Amikor 10 éves voltam, elmentem Barcelonába, ahol elég szerencsés voltam ahhoz, hogy az egyik legnagyobb hősömmel, Michael Schumacherrel találkozhassak, ráadásul meglátogathattam a Ferrari garázsát.
Az egyik legjobb élményem a Hungaroringen az volt, amikor 2017-ben először vezettem itt Formula–1-es versenyautót. Emlékszem, ahogy éreztem, mekkora erő van benne, és akkor még a GP3-ból érkezve nem is tudtam felfogni a sebességet. Hihetetlenül meleg volt a pályán, majdnem negyven fok, minden nap huszonnégy órán keresztül izzadtam, a szemem véreres volt a megerőltetéstől. És ez csak ízelítő volt abból, milyen egy F1-es autót vezetni, ami azonban csak motivált és megerősített abban, hogy ezt akarom csinálni a jövőben.
A gokartozásból jöttem, nekem a Hungaroring volt az egyik első helyszín, ahol úgy éreztem, közelebb kerültem az F1-hez. Ezen a pályán versenyezni mindig nagyszerű szórakozás volt, élveztem, hogy kicsit ugyan trükkös, de éppen ezért igazi kihívás az időmérő. Itt a versenyzés sem ment rosszul az elmúlt néhány évben.
Természetesen jó lett volna a karrierem folyamán valamikor a Ferrarinál versenyezni, de a dolgok okkal történnek: a Mercedes a családom, örökké a Mercedes versenyzője leszek, ahogy korábban Stirling Moss.
Azt hiszem a tapasztalatom, az autó fejlesztésével kapcsolatos meglátásaim, az emberi értékeim és a kultúra amiből érkeztem, mind-mind hozzájárult, hogy rám essen a választása a Red Bull-nak.
Folyamatosan követem az adatokat és elemzem, hogy mi hiányzik, hogy javuljak.
Édesapám mindig azt mondta nekem: „Ha a Ferrarinál versenyzel, visszavonulhatsz. Az életed teljes lesz”.
A kémbotrány szempontjából rosszkor voltam rossz helyen. De boldog voltam, hogy segíthettem az FIA-nak felfedezni mindent.
2007 nagyon nehéz volt, személy szerint azonban rengeteget tanultam. A karrierem szempontjából jó lépés volt, hogy csatlakoztam a McLarenhez és így felnőttem. Megtanultam, hogyan dolgozzak együtt egy csapattal és azt is, hogyan viseljem a média nyomását – azokat a nehézségeket, melyek a csapat és a média felől jöttek. Most már mindenre sokkal jobban fel vagyok készülve a Formula-1-ben – és az életben is.
Tizenhat-tizenhét éves koromig nem nagyon foglalkoztam a Formula-1-es versenyekkel. Amikor fiatalabb voltam, nem volt televíziós közvetítés és internet sem. Sok focit néztem, főleg a spanyol bajnokságot. Ezzel foglalkoztam a leginkább.
A versenyzés a génjeimben van. Amikor négy vagy öt éves voltam, akkor is mindig versenyezni akartam- az anyukámmal, a testvéremmel vagy az emberekkel az utcán. Mindig mások ellen akartam küzdeni, összemérni a tudásomat. A győzni akarás már egészen kicsi korom óta bennem van.
Előfordul, hogy agresszív vagyok. Szeretek keményen versenyezni, szerintem ez az apámra is jellemző volt. De ma már egy picit fineszesebb vagyok a vezetési stílus tekintetében. Ezen már egészen kicsi koromtól kezdve dolgoztunk. Az apám azt akarta, jobb legyek nála.
Nézhetem én 45 percen keresztül a görbét a fékezésről, de azzal nem változtatok rajta, ha csak nézegetem. A pályán kell megérteni és kipróbálni a különböző feladatokat.
Nem kimondottan szeretek a motorokon dolgozni. Az apám élvezi, én inkább a vezetést szeretem. Azt viszont fontosnak tartottam, hogy megértsem a folyamatokat.
Mindig öröm, ha sok néző van kint a pályán. Nagy motivációt jelent és extra erőt ad, ha látod őket az autóból. Szurkolók nélkül egyszerűen nem tudod kihozni magadból azt, amire valójában képes vagy.
Jobbnak érzem magam a többieknél. Majd ha jön valaki, aki nyers képességek terén legyőz, amikor már látom, hogy nem vagyok elég jó a rajtoknál, az autó felkészítésében, vagy amikor a garázs másik oldala egy másodperccel gyorsabb nálam körönként, amivel nem tudom felvenni a versenyt, talán akkor majd felteszem a kezem és elismerem, hogy itt az ideje valami mást csinálni. Jelenleg azonban még ennek pont az ellenkezőjét érzem.
A legelső alkalommal, amikor beszéltem Kimivel, úgy végződött a beszélgetés, hogy megcsavarta a mellbimbóm. Ez a 2018-as FIA-gálán volt. Egyedi fazon, és óriási tisztelet illeti azért, amit elért a pályán és azon kívül. Egyfajta legenda ő. Hiányozni fog, mert senki sem hasonlít rá.