278 idézet
Szerintem azért maradtam ilyen sokáig az F1-ben – és akartam maradni –, mert folyamatosan változik. Minden azon múlik, hogy akarsz és tudsz-e újat tanulni. Ez különbözteti meg a többi sportágtól, a Forma–1 mindig változik. Ahogy a csomagod teljesítménye, valamint az ellenfeleid is. Én ezért akartam minden évben még többet belőle.
Nem voltam jobb versenyző, mint az ellenfeleim, de sokkal többet gondolkodtam rajta, mit kellene tennem, hogyan változtathatnék a vezetői stílusomon, miként fejlődhetnék annak érdekében, hogy legyőzzem a többieket.
Sajnos én egy évvel lecsúsztam a Magyar Nagydíjról: akkor rendezték az elsőt, amikor én éppen befejeztem a pályafutásomat. Pedig káprázatos futam! A pálya nehéz vonalvezetése miatt mindig érdekesek a versenyek, a hőség okán pedig fizikailag is jó állapotban kell lenniük a pilótáknak ezen a viadalon. Minden évben ezt a versenyt az egyik legnehezebb megnyerni.
Sosem gondoltam, hogy én vagyok a legjobb. Ezért amikor néhányan előjöttek azzal az idiótasággal, hogy már nem is tudok vezetni, az sem volt rám semmilyen hatással, mert tisztában voltam vele, hogy nem igaz. Tudtam, hogy azért nem versenyeztem jól, mert mondjuk defektet kaptam. Csakhogy nem mindenki olyan, mint én. A manapság divatos hullámzás hatására, amikor az egyik nap király vagy, a másik nap bolond, a nem elég erős emberek megtörnek, amit nem is csodálok: nehéz feldolgozni, hogy egyik nap elhitetik valakivel, hogy ő a legjobb, másnap pedig már nem is törődnek vele. Az illető meg csak les, hogy mi történik körülötte.
Az élet sokkal fontosabb, mint a világbajnoki cím, én pedig nem szeretném megölni magam, legalábbis másodszorra nem.
Elnézve a mai versenyzők fizetését, ha amerikai lennék, valószínűleg beperelném az anyámat, amiért túl korán szült meg.
Michael Schumacher volt minden pilóta közül a legnagyobb. Ő volt az igazi tökéletesség a sebességével, az ösztöneivel és a kiváló technikai felkészültségével, hozzáértésével.
Még mindig azt érzem, hogy meglehetősen új vagyok ebben a világban, és évről évre fejlődök. Egy éve még nem számítottam erre a győzelemre, amikor visszatértem a Toro Rossóhoz.
Sok-sok erős versenyző volt már a Toro Rossónál. Örülök, hogy egyike vagyok annak a kettőnek, akiknek sikerült versenyt nyerniük ezzel a csapattal.
Ahelyett, hogy túl sokat beszélek, különösen a médiának, inkább azt mondtam, hogy a pályán fogom megadni a válaszokat. Az eredményeimmel akartam bizonyítani, hogy még mindig elég gyors vagyok.
Nagyon sokat dolgoztam ezért, sok különféle bajnokságban versenyeztem. Sok különféle autót megismertem, mire bekerültem a Forma-1-be. Csodálatos volt, hogy Malajziában végül debütálhattam. Ez fantasztikus.
Az egyik kedvenc pályám a Hungaroring, mert nagyon technikás. Én nem vagyok oda a hosszú egyenesekért, inkább a kanyarokat szeretem!
Ha az ember egy új csapathoz csatlakozik, mindig időbe telik, mire ki tudja hozni a maximumot magából, és hozzászokik a környezethez. Egy kicsit tovább tart összerakni a dolgokat, ráadásul ez a motorsportok csúcsosztálya, ha tehát valami nem tökéletes, annak hatása van. Minden a fejlődésről szól, ki kell hoznom magamból a legtöbbet, amit eddig nemigen sikerült, de szerintem lassacskán összeállnak a dolgok.
Szeretem megérteni a dolgokat – számomra fontos, hogy értsem, mi történik az autóval, mit csinálunk éppen. Egyszerűen nem szeretem, ha kérdőjelek vannak bennem a dolgokkal kapcsolatban. Nyilván nem vagyok mérnök – nem is akarok az lenni –, de igyekszem belefolyni a technikai dolgokba.
Nagyon korán megfogalmazódott bennem, hogy Forma-1-es versenyző szeretnék lenni. Amikor születtem, a testvéreim már gokartoztak, szóval kétéves koromban anyukám már babakocsival tologatott a pályákon, és néztük a testvéreimet. Úgyhogy már nagyon korán, kétéves koromban imádtam a gumi, a kipufogó, az üzemanyag illatát, háromévesen pedig már a bátyámnak segítettem gokartot szerelni. Aztán néztem, ahogy Schumacher versenyzett a Forma-1-ben… Az első emlékeim közé tartozik, amikor elkezdett nyerni a Ferrarival. Ötéves lehettem. Én is olyan akartam lenni, mint ő, a dobogó tetején akartam állni, győzni akartam minden hétvégén. 6 éves koromban aztán először teszteltem gokarttal, és teljesen beleszerettem. Versenyezni akartam, Forma-1-es pilóta akartam lenni.
A Forma–1 sok szempontból nem normális. Végső soron az egész csak üzlet. Ha a normális életről van szó, ennek ahhoz nem sok köze van. Sok időt vesz el az életünkből, de nem ez az első számú az életben. Vannak fontosabb dolgok is a Forma–1-nél.
Tudom, hogy mim van, és azt is, hogy mit kell tennem. Gyorsan kell vezetnem, amennyire csak tudok. Ez okoz élvezetet. És hogy mit kapok kívülről, az engem semennyire nem zavar.
A Paradicsomban is vannak felhők! Még ha minden tökéletesnek is tűnik, akkor is vannak felhők. Ilyen az élet: vannak előnyei és hátrányai, és ez a Forma–1-re is igaz.
Ayrtonnak van egy kis problémája, azt hiszi, nem halhat meg, mert hisz Istenben, és azt gondolom, ez elég veszélyes a többi pilótára nézve.
