Fogyni hasonló ahhoz, mint ha az ember a víz alatt próbálná visszatartani a levegőjét. Ennyi erővel azt is mondhatnám valakinek, tartsa vissza tíz percen át víz alatt a levegőt. „Húha, hát az kemény! És maga meg tudná csinálni?” Nem, nem tudnám.
Ha még életedben nem voltál túlsúlyos, többet ehetsz, mint mások, és nem okoz gondot egy-két kiló leadása. De ha már elhíztál, vagy valaha el voltál hízva – s a legtöbb diétázónál ez a helyzet -, a zsírtól megszabadulni jóval nehezebb. A helyzet kulcsa a türelem, s hogy reális célokat tűzz ki. Könnyen lehet, sosem lesz szupermodell alkatod, és nem is fogsz beleférni a húszéves korodban hordott ruháidba, de lehetsz egészségesebb s elégedettebb a testeddel. Akár hosszú távon is. Amint sikerül megértened a zsírodat, s hogy mi ellen kell harcolnod.
Nem mindenkiből lesz skandináv fürdőruhamodell, sem kockahasú testépítő. A kor, a korábbi étrend, a hormonok, a genetika, de még a mikrobák is hatást gyakorolnak arra, miként küzdhetsz meg a zsírral. Az egyetlen fontos dolog, hogy sikerüljön a zsírt egészséges szintre hozni – nem pedig az, hogy bárki más elképzeléseinek megfelelj. Felejtsd el, amit a média és a fogyókúrában érdekelt különféle cégek mondanak a zsírról! Rengeteg pénzt költenek arra, hogy azt éreztessék velünk, karcsúnak és tökéletesnek kell lennünk – majd olyan dolgokat tukmálnak ránk, amelyek ebben egyáltalán nem segítenek. Olyan célt tűzz ki tehát, s olyan tervet kövess, amelyik számodra elfogadható! Hosszú távon ugyanis azok teljesítik sikerrel a fogyókúrás terveiket, akik személyesen érdekeltek a végkimenetelben.
Fontos, hogy a célkitűzések jól körülírtak, mérhetőek és a rájuk fordítandó idő tekintetében is meghatározottak legyenek. Az, hogy „fogyni”, reménytelenül hanyag megfogalmazás. Olyasfajta célkitűzésekre van szükségünk, mint ez itt: „A születésnapomig megszabadulok négy és fél kilónyi hájamtól.”
A fogyókúrák örök problémája ez: kézzelfoghatóbb cél kitűzni azt, hogy 10 kilót leadok, mint azt, hogy megtartsam a súlyomat. A fogyás egy izgalmas kaland, képesek vagyunk erőfeszítésekre és lemondásra. De karcsúnak maradni? Abban semmi látványos és izgalmas nincsen, csak minden nap egy újabb lemondás, és különösebben senki nem is értékeli. A különbség olyasmi, mint a hegymászás és a serpák munkája. A hegymászók évekig edzenek, készülnek, hogy egyszer feljussanak a magas hegycsúcsra. Ha felérnek, a világ ünnepli őket. De akik nap mint nap kísérgetik az újabb és újabb csúcshódítókat, azokat senki nem ismeri. Ők a serpák. Nekik ez hétköznapi munka.
Fogyókúra idején is ehetünk bármennyit, csak ne nyeljük le.
Az emberek szerintem túl sokat esznek, és ha jó formába akarsz kerülni, akkor nem kell túl sokat enni. Így én addig várok, amíg éhes nem leszek. Amíg nem vagyok éhes, addig nem eszek. Egy kicsit éhesnek kell lennem, hogy egyek. Nem vesztesz izmot, ha érzed az éhségérzetet, ez csupán úgy 8 óra múlva fog bekövetkezni. Általában amikor éhséget kezdesz érezni, az egy jel, hogy a tested elkezdett raktározott zsírt égetni. Szeretek ezzel az érzéssel lenni egy darabig, és bátorítom az embereket is, hogy így tegyenek. Ha súlyt akarnak veszíteni, tudniuk kell, hogy milyen érzés éhesnek lenni. Nem kell éhesnek maradnod. Ha sovány akarsz lenni, és zsírt akarsz veszíteni, akkor maradj éhen tovább.
A fogyáshoz az ima tényleg kevés. Istennek nincs akkora hatalma, hogy fogyókúra nélkül leolvassza rólunk a kilókat.
Soha nem fogyókúráztam, már a szó is rémesen stigmatizáló és megszorító jellegű, mert a súlyvesztésnek, karcsúsodásnak nem kúrának kéne lennie, hanem ésszerű folyamatos diétának. Tudatosság, fokozatosság – no meg éberség, elvtársak!
A fogyás lehet észrevétlen szálkásodás vagy látványos is, de utóbbi kemény dolog. Nem a meló része, hanem az önmegtartóztatás. Hogy nagyobb legyen a célt vágyni, mint az agyunk által dobott jutalmakat (édesség, finom vacsora, pohár bor, friss kifli).