Állandóan fogyókúráztam, közben pedig terveket szőttem arról, hogy majd mi mindent fogok csinálni, ha lefogyok. Minden létező program és cél a „majd” kategóriájába került.
Világszerte nő a túlsúlyos emberek aránya, s a pocakunknál csak a fogyókúra-üzletág terbélyesedik gyorsabban.
Baumeister és Tierney 2011-es, hatalmas változást elindító Willpower: Why Self Control is the Secret to Success című könyvében a fogyókúrázást a táplálkozás „ördögi körének” nevezi. Ugyanis: 1. A nem evéshez a fogyókúrázónak akaraterőre van szüksége 2. Az akaraterőhöz a fogyókúrázónak evésre van szüksége.
Miért szeretném ennyire, hogy ne fogyókúrázz? Mert a kutatások szerint az evészavarok (ez valószínűleg nem meglepő) és az elhízás (na, ez már meglepőbb) előrejelzője lehet. A diétázásra többnyire úgy tekintenek, mint egy módszerre, amellyel elkerülhető az elhízás, de épp az ellenkezője igaz: előre jelzi a jövőben megjelenő túlsúlyt. A fogyókúra megzavarja az ételekkel való kapcsolatodat, ami túlzott súlyvesztéshez vagy -gyarapodáshoz vezethet, melynek megvan a maga tömérdek fiziológiai, pszichológiai és társadalmi oka.
Az állandó fogyókúrázók és a krónikus evészavarosok közül is sokan jutnak el arra a pontra, hogy „nem lehet lefogyni” és „nem lehet meggyógyulni”. Mindkét állítást cáfolom.
Mi a neve annak a napnak, amelyen a legtöbb fogyókúra kezdődik?…Holnap.
Mi van rajtad? Egy szemeteszsák? Mé’ nem szedsz már föl egy kis húst? Még egy kis fogyókúra és te leszel Ms. Etiópia.
[…] ne röhögjél, sovány, ne röhögjél! Mire én elkezdek fogyni, te már rég emlékmű leszel!
Míg úgy tíz-tizenöt évvel ezelőtt még sikk volt fogyókúrázni, addig manapság ez már ciki, sőt a „fogyókúra” kifejezés is devalválódott. Ma már életmódot váltunk. A csontsovány modellek sem vallják be, hogy napi két kefiren élnek, hanem egyszerűen csak „nem szeretik az édességet”.
Akik éveken át követnek egy teljes értékű táplálékokból álló, növényi alapú étrendet, akár több tucat kilót is könnyűszerrel leadhatnak.
A növényi alapú táplálkozás és a hagyományosabb fogyókúrás megközelítésmódok között az a legnagyobb különbség, hogy az előbbi esetében az emberek ad libitum, vagyis tetszés szerint étkezhetnek. Magyarán az egészséges növényi diétát követők annyit esznek, amennyi csak jólesik nekik. Nem kell számolgatniuk a kalóriákat, sem kiporciózniuk az adagokat – egyszerűen csak ehetnek jóízűen. Tehát a legsikeresebb stratégia az, ha a táplálék mennyiségének korlátozása helyett inkább a minőségén javítunk.
A növényi alapú diétákkal – a temérdek durva fogyókúrás módszerrel ellentétben, melyek lényegében rákényszerítenek, hogy az átmeneti előnyök érdekében hoszszú távra kiszipolyozd a szervezeted – valóban két legyet üthetsz egy csapásra, vagyis eredményesen szabadulhatsz meg a súlyfeleslegedtől, miközben továbbra is egészségesen táplálkozol.
A fogyókúrák tájéka volt az egyetlen olyan terület hosszú életutam során, amelyet csak biztonságos távolságból vizsgálgattam. Pontosabban szólva: elrepültem felette, amilyen magasan csak tudtam, és közben lemondtam a leszállásról. Egy kis időre úgy tűnt, hogy mégis felbukkant a láthatáron, de az csak tévképzetnek bizonyult.
A fogyókúra különös jelenség: a csapból is ez folyik, és lépten-nyomon próbálják rábeszélni az embert, függetlenül attól, hogy épp kövér vagy sovány. Ha valaki egy kicsit is ki van párnázva, akkor máris csodadiétával hitegetik. Ha viszont a karcsúak kivételezett kasztjához tartozik, akkor épp azért kell fogyókúráznia, hogy ott is maradjon.
A fogyókúra újrakezdését folyamatosan halogatja az ember. Van egy olyan fázis, hogy ezt még le lehet farigcsálni. Aztán jönnek a különböző fázisok, mint a gyásznál. „Egy kicsit most elengedtem, de ennyi nekem még jár.” Aztán látod, hogy ismét feljött pár kiló. Végül van egy holtpont, amikor már kvázi majdnem hogy megbékélsz ezzel. Hogy ez van. Valószínűleg az Úr, a világ úgy akarta, hogy én dagadt legyek. És nem fogok szenvedni egész életemben. És akkor visszajön a többi is.
Aki fogyókúrázik, az nem egyszerűen a súlyát csökkenti, hanem átáll egy egészségesebb életmódra.
A lefogyás legnagyobb akadálya maga a fogyókúra. Magában a szóban benne van, miért van kudarcra ítélve a próbálkozás: az emberek kúraszerűen akarják egy olyan problémára alkalmazni, amit gyökerestől kellene megváltoztatni.
Sajnos, a testünk nem úgy működik, hogy ha valakinek már „nagyon kell fogynia”, akkor gyorsabban fog fogyni, nem lesz természetes súlyingadozása, megtorpanása, botlása vagy visszaesése. A test nem viseli el a sürgetést, és a személyiség sem tud parancsra és határidőre változni.
Rengeteg, önmagában jó szándékkal összeállított diéta létezik, ám ezek semmit nem érnek, ha képtelenek vagyunk őket betartani. Minden tervnek személyre szabottnak kell lennie – amely figyelembe veszi a biológiádat, a pszichológiádat és a szociális életedet. Ha másvalaki programját követed, még az is lehet, hogy a végén nemhogy nem fogysz le, de még kövérebb is leszel, amitől aztán csak rosszabbul érzed magad. S végképp ne engedj a csábítónak hangzó „Fogyj le könnyedén 3 egyszerű lépésben” típusú programoknak! Az ilyen kijelentések kétségtelenül jót tesznek egy könyv vagy egy magazin példányszámának, ám a diétázónak aligha.
Nekifogva a diétának a sikeresekről elmondható, hogy ritkán szegik meg azt. Nem teszik talonba az előírásokat, ha épp nyaralnak, vagy ha hétvége van – még akkor sem, amikor mindenki más ünnepel.