– Már késő bocsánatot kérni?
– Soha nem az.
Két dolgot tanultam meg az életben: találj valakit, aki szeret, és élj úgy, mintha nem lenne több időd.
Mindegy, hogy rendes temetést kapunk, vagy a farkasok falnak fel. A szenteltvíz csak koszos lé.
Lapozd csak fel azt a felkapott prospektust, ami Biblia néven fut! Mi újat írnak benne? (…) Ha valami jó történik: ő akarta így; ha valami rossz: Isten útjai kifürkészhetetlenek.
Gondoltál már arra a lehetőségre, hogy Isten nem szeret téged? Nem kellesz neki, sőt, több mint valószínű, hogy egyenesen gyűlöl. De nem ez a legnagyobb baj. (…) Hanem az, hogy ő se kell nekünk.
Tudod, mi a vicc? Megmondjam, mi röhejes? Mindig azt hittem, hogy az életem tragédia. De most rájöttem, hogy komédia ba**d ki!
Mindenki csak ordibál és üvölt a másikkal, nyoma sincs az együttérzésnek. Ma már senki nem gondol bele a másik helyzetébe.
Ha láthatóan megjelenne előttünk az utunk vagy a végzetünk, akkor lehetőségünk nyílna el is térni a kijelölt iránytól. Márpedig, ha erre lehetőség volna, az minden előre elrendeltség végét jelentené.
– Miért hordod ezt a hülye nyúlruhát?
-Miért hordod ezt a hülye emberruhát?
A legnagyobb bátorság ahhoz kell, hogy szembenézzünk a gondokkal.
Az a legrosszabb börtön, amit önmagunk számára építünk fel.
Tanultam valamit azon a napon: azt, hogy nem lehet mindig elmenekülni. Kár, hogy pont azon a napon haltam meg.
Én becstelen vagyok, és egy becstelen ember mindig becstelen marad. Becsszó. Csak a becsületesekkel kell vigyázni, mert nem lehet tudni mikor jut eszükbe valami… butaság.
