A tévé az agy rágógumija, a lélek McDonalds-a.
Filmidézetek
Az undorító dolgok is megszépülnek, ha velem vagy.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
– Szia, Papa! Hogy ment a meló?
– Milyen meló? Munkanélküli vagyok!
– Mondtam már, hogy szeretlek?
– Nem.
– Pedig igen.
– Még mindig?
– Örökké.
Az igazán nagy emberek egész életükben nem tudnak megnyugodni. Örökké hajtja őket valami, mert érzik, hogy mekkora felelősség van rajtuk. Hogy minden azon múlik, mit kezdenek a tehetségükkel. Rajtuk múlik, hogy felemeljék az emberiséget, egy magasabb szellemi szférába.
„Túl vagyunk rajta” – mondtam magamnak. Mint egy álom, ami reggelre elszáll. És idővel – mármint ha elég idő telik el – elfelejtem az egészet.
Amíg győztesként tudod elviselni a vereséget, addig nincs semmi baj. Mert méltósággal vesztesz.
Értsd meg! Ezen a világon semmit nem adnak ingyen. Tudod, mit jelent ez? Ha valamit el akarsz érni, tenned kell érte! Küzdened kell érte!
Tudod, miért kaptál ki az előbb? Mert magadat győzted le! Hagytad, hogy legyőzzenek.
Különös érzés a búcsúzás. Rejlik benne egy kis irigység is. A férfiak elmennek próbára tenni a bátorságukat, minket azonban a türelem vizsgája elé állítanak. Hogyan boldogulunk nélkülük, és meddig viseljük el a végtelen magányt?
Apád szeret téged, te meg le se szarod!
(Matko Destanov)
Nem azért jöttem, hogy megmentsem Rambót maguktól. Azért jöttem, hogy magukat mentsem meg tőle.
– Mi az ördög szállta meg a Jóistent, amikor ezeket a Rambókat alkotta?
– Rambót nem az Úr alkotta. Én voltam.
Ne erőltesd! Ne erőltesd, mert olyan háborút kapsz, hogy el sem hiszed!
– Oké, vadászatra fel!
– Vadászat? Nem mi vadászunk rá, ő vadászik miránk.