Elértem az őszinteség egy olyan fokát, ami a hülyeséggel határos.
Az igazság az, hogy nem szeretem annyira az embereket, és ők se szeretnek engem annyira.
Próbálom felszabadítani a tudatod, de csak az ajtót mutatom meg. Aztán neked kell belépni rajta.
A skizofrénia rémálma az, hogy nem tudjuk, mi a valóság. Képzelje el, hogy hirtelen megtudja, hogy az ön számára legfontosabb emberek, helyek, pillanatok, nem eltűntek vagy meghaltak, hanem rosszabb. Sosem voltak.
– Azt hiszed, megváltoztathatjuk a sorsunk?
– Tegyük meg, amit tudunk, aztán kiderül, mi a sorsunk.
A Mátrix egy rendszer. Ez a rendszer az ellenségünk. De amikor benne vagy és körbenézel, üzletembereket látsz, tanárokat, ügyvédeket, ácsokat. Azokat, akiknek meg akarjuk menteni a tudatát. De amíg a Mátrixban élnek, részei a rendszernek, és ettől az ellenségeink. Meg kell értened, a legtöbb közülük nem érett meg a valóságra, és sokuk úgy megszokta, oly gyógyíthatatlanul függ a rendszertől, hogy foggal-körömmel védeni fogja.
Kilenc év után tudja, hogy mire jöttem rá? A tudatlanság áldásos.
A pallérozott elme számára a halál nem más, mint egy új kaland kezdete.
– Harry Potter és a bölcsek köve (2001)
A belső béke meglelése nem a kortól függ.
– Maga fél valamitől, Tom Booker?
– Az öregedéstől, a feleslegessé válástól.
Ha bikának születik, nagy esélye van rá, hogy kiherélik, és hamburgerként végzi. Szóval, részemről inkább tehén lennék.
Az idősek elmagányosodnak. Az ember olyankor már nem is számít, nem ér semmit. Régen a közösség tagjai voltak, a családé, a méhkaptáré úgyszólván.
Idős embertől lopni ugyanakkora bűn, mint egy gyerektől. Talán még nagyobb. Ha gyereket bántanak, van szülő, aki azonnal felkarolja. Ha egy idős embert bántanak, egyedül kell szembenéznie a darazsakkal. Mert a világ vagy nem tud segíteni, vagy nem akar.
– Elárulod hogy hívnak?
– Úgy, hogy „anyád”, a vezetéknevem meg „ku*va”. Még sokat fogod hallani.
– Fiatal vagy, gondolom nincs végrendeleted.
– 28 éves vagyok, minek kell az?
– Mert találkozni fogunk.
