Hol azt kéri, amit nem kaphat, ott azt kapja, amit nem kér.
Cupidonak nyila keblem által döfé, mi által lett szívem mindörökké övé, övé azaz tied szépséges Vénuszom, ébren virrasztva is csak rólad álmodom.
Vársz egy vonatra. Egy vonatra, ami elvisz messze. Reméled, hogy oda visz, ahova akarod. Nem tudhatod biztosan, de nem is fontos. Miért nem fontos? A válasz: mert ott is együtt leszünk.
Minden álom valóságosnak tűnik, amíg benne vagy. Csak mikor felébredünk, akkor döbbenünk rá, hogy valai nem stimmelt.
Nem csak járművet lehet vezetni, hanem például embereket is. Vezess az úton! Bárhová követünk.
Akkor még a legtöbb barátom hallotta a csengőt. De ahogy múltak az évek, mindegyiknek elhallgatott. Eljött a nap, mikor Sarah is észrevette, hogy nem hallja gyönyörű hangját. Öreg vagyok már, de nekem még mindig szól a csengő, ahogy mindenkinek, aki őrzi a hitét.
Néha jó, ha azt hisszük el, amit látunk, de máskor bizony épp azok a legvalódibb dolgok, amiket nem látunk.
Mindenki valamilyen céllal születik. Meg kell találnunk ezt a célt.
Az igazság az, hogy senki nem mer döntéseket hozni. Csak szeretik hinni, hogy igen.
A múltnak nem kell meghatározni a jövőt. Választhatunk. Mindannyian.
Csak az számít, hogy milyen döntéseket hozunk ma.
Még egy ellenséges számítógép nélkül is 74%-os esély van rá, hogy az emberiség barbárságba süllyed.
Kegyetlenség, igazságtalanság, intolerancia, elnyomás. Egykor jogunk volt tiltakozni, tetszés szerint gondolkozni. Ma csak cenzorokat és lehallgató berendezéseket látunk, melyek beletörődésre és behódolásra késztetnek. Hogy történhetett? Ki a felelős? Egyesek nyilván felelősebbek, mint mások. Rajtuk majd egyszer számon kérik. Persze igaz, hogy mikor a bűnöst keressük, először tükörbe kell tekintenünk.
