Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.
– Nem ismersz, de én ismerem magam. Ha nekem valami megtetszik, muszáj imádnom. Szinte megőrülök érte.
– Nem értem, miről beszélsz.
– Hát rólad.
Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni!
Az igazi szerelem felemel és mindig többre sarkall. Lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben. Te ezt tetted velem, és remélem, én is ezt tettem veled.
A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de mindent összevetve egy dolog közös bennük: hullócsillagok, fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása, mely egy perc alatt elillan.
Amikor úgy érzem, tele van a fejem mindenfélével, kezembe veszem az ecsetet, és a világ elcsendesedik.
Lehetek vicces, ha akarod, vagy komoly, okos, babonás, bátor vagy táncos lábú. Olyan, amilyet akarsz. Csak mondd ki, és teljesül a kívánságod.
Tudom, milyen az, ha úgy érezzük bizonyítanunk kell, ha mindenki csak az egyik oldalunkat látja. De az, hogy jó emberek vagyunk, nem akkor látszik, amikor minden könnyű, hanem az olyan helyzetekben, mint ez itt.
Neked adta a pajzsot, nem azért mert te vagy a legerősebb, hanem mert te Te vagy! Azt hiszed, ha benned lenne a szérum, meg tudnál védeni mindenkit, akit akarsz? Steve-ben benne volt, de nem ment neki. Ember vagy és minden tőled telhetőt megteszel. Steve mutatott az embereknek valamit, amiben hihettek, te példát mutatsz, amit követhetnek.
Ha nem vagyok a toppon, úgy érzem cserben hagyok mindenkit, akinek nem jutott ilyen lehetőség. És ez nagy teher, szinte agyonnyom. Az ember sosem tudja, hogy az, amit csinál, elég-e…
Tudom, hogy miért vagy itt. Tudom, hogy mit csinálsz. Tudom, hogy miért nem tudsz aludni, miért élsz egyedül, és miért ülsz minden éjjel a számítógéped előtt. Mert őt keresed. Tudom, mert én is őt kerestem. És mikor megtalált, azt mondta, valójában nem is őt kerestem, sokkal inkább egy választ.
Ez az utolsó esélyed, aztán már nem fordulhatsz vissza. Ha a kéket veszed be, a játéknak vége. Felébredsz az ágyadban, azt hiszel, amit hinni akarsz. De ha a pirosat, maradsz csodaországban, és én megmutatom, milyen mély a nyúl ürege.