Azt láttam gyerekként, hogy a felnőttek durván viselkednek egymással. Az emberi viselkedés számos változatának tanúja voltam, ami elgondolkodtatott. Nem akarok ilyen dolgokat tenni. Nem akarok ilyen lenni. Nem akarom azt átélni később, amit akkoriban.
Soha nem tudom, hogy az emberek, akikkel találkozom, szeretnek-e. Kedvelnek, mert híres vagyok, de ha valójában megismernének, nem biztos, hogy barátjukká fogadnának.
Minél alaposabban vesszük szemügyre az emberek cselekvéseit, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy egyszerű, rekonstruálható mintázatokat követnek, amelyeket átfogó törvények uralnak. A kockadobást vagy a tombolát el is felejthetjük mint életünk metaforáit. Gondoljunk magunkra úgy, mint automata vezérlésre kapcsolt, álmodó robotokra, és sokkal közelebb kerülünk az igazsághoz.
Ma többet tudunk a Jupiterről, mint a saját szomszédunkról. Valóban, előre tudjuk jelezni egy elektron pályáját, ki-be tudunk kapcsolni géneket, képesek vagyunk robotot küldeni a Marsra, ám tanácstalanul tárjuk szét a kezünket, ha olyan jelenségeket kell előre jeleznünk vagy megmagyaráznunk, amelyekről pedig a legtöbbet illene tudnunk, nevezetesen embertársaink cselekedeteit.
Sajnálatos módon a felvilágosodás forradalma megtorpant a természettudományok kapuinál, soha nem érte el azt a területet, amely pedig ma már egyre fontosabbá válik, nevezetesen az egyén és az emberi társadalom működését. Embertársaink viselkedésében a nap mint nap megfigyelhető események sorozata ma éppoly titokzatosnak és érthetetlennek látszik, mint a tizenötödik században a csillagok mozgása.
Mindenkit támogatok. Hiszek abban, hogy minden és mindenki egyenrangú. Az emberek különböző körülmények közül jönnek, de ez tanította meg őket annak lenni, akik. Még ha nem is értek egyet velük, nem ítélkezek felettük.
Imádom, amikor az emberek alulértékelnek, aztán kellemesen csalódnak bennem!
Hála a gondviselésnek, a kutyák morálja nem züllött le még annyira, hogy ellenszenvüket udvarias csóválással takarnák – ahogyan az ember teszi. Ők, ha nem tetszik valaki, őszintén megugatják! Szembe! Az emberi társadalom ezt csak hát mögött csinálja, de annál dühösebben!
Vannak olyan rajongók, akik a filmjeimet szeretik, és vannak olyanok is, akik a zenémet. Aztán ott vannak azok, akik mindkettőt szeretik, meg persze akadnak olyanok is, akik egyiket se bírják.
Gyermekkori társainknak akkor is olyan hatalmuk van lelkünk fölött, amire későbbi barát nemigen tehet szert. Ők jól ismerik gyermekkori természetünket, ami talán utóbb megváltozott, de teljesen sose tűnt el, és ők azok, akik meg tudják ítélni tetteinket, több-kevesebb biztonsággal következtetvén indítékaink becsületességére.
Baráttalannak lenni valóban keserves, de az emberek szíve, ha pártatlanságukat nem fékezi nyilvánvaló önérdekük, testvéri szeretettel és irgalmassággal van tele.
Az ember az egyetlen faj, amely nem hajlandó vállalni a tettei következményeit.
Nem tudhatod, ki jön veled szembe,
És kit találhatsz egy másik testben.
Örök ellenség, régi barát,
Vagy akivel sorsod megosztanád.
Minden ember akkora, amekkora dolgok feldühítik.
Fanatikus az, akit lehetetlen meggyőzni, de témát sem hajlandó váltani.
A nagyság és a jóság csak ritkán találkozik egy emberben.
Csak az tud bánni velem, akiben ott bujkál a vadállat, és fel tudja kelteni a figyelmemet. Lehet bármilyen diplomatikus valaki, viselkedhet bármilyen visszafogottan, tudnom kell, hogy ott van benne az állat. Néha elég az illető szemébe néznem.
Az emberek túl korlátoltak ahhoz, hogy valójában szabadok lehessenek! Saját magukat kötik gúzsba, önmaguk emelnek falakat maguk köré. Kiközösítik azokat, akik megpróbálnak kitörni, levetni ezeket a láncokat. Ez az ő biztonságuk.
A legtöbb ember olyannak szeret téged, amilyennek akar, hogy legyél. Megtartani ezt a szeretetet nem könnyű. Mindig olyannak lenni, amit elvárnak tőled. Biztosan meg is kapod ezt a szeretetet, ha jól színészkedsz.