A pszichopata alkalmas arra, hogy mindenki másnál gyorsabban fölkapaszkodjon a csúcsra, viszont nem alkalmas arra, hogy azt a tisztséget ellássa.
Emberismeret idézetek
Szerintem meg kell nézni az adott embert, hogy milyen halmaz. Nem tudom elhinni, hogy nem lehet látni az ember közepét, lényegét. Nem hiszem, hogy az én lényegem annyira hazug lenne. Én olyan egyszerű képlet vagyok, hogy csak na.
Az egzisztencialisták szerint addig nem történik semmi, amíg az ember el nem éri a mélypontot.
Sajnos, hiába tudja az ember, hogy a csúcson kell elbúcsúzni, ezt megtenni csak keveseknek van lelkierejük.
Minden ember úgy van megalkotva, hogy a legmélységesebb titok és talány legyen a többiek számára.
Milyen gyakran fejlődnek ki ugyanazok az elragadó tulajdonságok a legelőkelőbb lordnál és a legpiszkosabb szeretetházi gyereknél!
Nem vagyok benne biztos, hogy az emberek olyanok, amilyenek. Egyszerűen arról van szó, hogy úgy bánok mindenkivel, ahogy elvárom, hogy velem bánjanak.
Én nem sok mindenhez értek, de azt felismerem, ha valaki a padlón van.
Lincoln Burrows – 2.évad 21.rész
Időbe telik kiismerni az embert. És kétszer annyi időbe, ha le akarnak nyűgözni.
Úgy gondolom, hogy az emberek ötven százaléka azért boldogtalan, mert egyedül van, negyven százaléka meg azért, mert nincs egyedül. És csak tíz százalék az, aki valahogy megtalálja a neki megfelelő utat. Mert az nagyon hamis dolog, hogy leszólják az egyedüllétet. Az egyedüllétnek nagyon sok jó oldala is van, az együttlét viszont nem garantálja a boldogságot.
Egyetlen dolog idegesít: a hülyeség. Az, hogy az emberek többsége még véletlenül sem gondolkozik.
A mértéktelen ember rabszolga, s annál is kiszolgáltatottabb, minthogy urát mindenhová magával hurcolja. Rabja testének, rabja vágyainak vagy szokásainak, rabja erejének vagy gyengeségének.
Akiből hiányzik a humor, abból hiányzik az alázat, hiányzik a tisztánlátás, hiányzik a könnyedség, túlságosan el van telve önmagával, becsapja önmagát, túl szigorú vagy agresszív, s emiatt majdnem mindig hiányzik belőle a nagylelkűség, a szelídség, az irgalmasság… A túlzott komolyság még az erényben is gyanús és nyugtalanító: kell lennie mögötte valami illúziónak vagy fanatizmusnak… Olyan erény az, ami hisz önmagában, s épp ettől fogyatékos.
Ne túlozzuk el azért a humor fontosságát. Egy gazembernek is lehet humora; egy hősből is hiányozhat.
Az udvariasság a gonosz embert még gyűlöletesebbé teszi, mert olyan neveltetésről árulkodik, ami nélkül a gonoszság még valahogy megbocsátható lenne. Az udvarias gazember a vadállat ellentéte, a vadállatokra pedig nem haragszunk. A vadember ellentéte, és a vadembereknek megbocsátunk. Az otromba, bumburnyák, műveletlen tahó ellentéte, aki rémisztő ugyan, de kulturálatlansága legalább magyarázatot ad veleszületett és korlátolt erőszakosságára. Az udvarias gazember nem vadállat, nem vadember, nem tahó: épp ellenkezőleg, civilizált, iskolázott, jólnevelt, s emiatt, mondhatnánk, nincs mentség. Ki tudja az agresszív bunkóról, hogy gonosz-e vagy egyszerűen neveletlen? A kifinomult pribék esetében viszont semmi kétség. Ahogyan a vér is jobban látszik a fehér kesztyűn, az iszonyú is jobban megmutatkozik, ha ki van csiszolva.
Valaki akkor rossz, ha (állandóan ás következetesen) előnyben részesíti azt, hogy másoknak rosszat okozzon, azzal szemben, hogy elszenvedje a rosszat.
Megdöbbentett, hogy mennyire negatívan, rossz színben látják önmagukat és a világot az emberek. Még mindig így gondolom. Azokban a napokban feltűnt nekem, hogy a legtöbben mennyire alulértékelik önmagukat.
A mocskos szemét bolsevik rendszerben ugye mindenki elvtárs volt… hát vagy az volt, vagy nem, de kívülről nem látszott. Most meg orrba-szájba mindenki úr. Amíg meg nem szólal.
Oroszok végre elmentek, erre most, na, jól van, itt az új segg. Super, wow! A magyar ember ilyen. Nem találja a helyét, ha nem szaros a szája.
Jól hallotta, bunkót mondtam. Ez egy szép nagy magyar réteg. A franc egye meg őket, annyian vannak már, mint a nyű. És egyszerűen a bunkóknál miért nincs létszámstop? Hát nem? Még mennyi kell belőlük? Én a bunkókat fel tudnám használni. Gondolják el, kivinni őket az árvízvédelemhez… nem lapátolni, ne vicceljen már… bunkót kivinni a gátra, beleverni, anyádat, így egymás mellett állnának, szépen. Ez lenne a nagy magyar fal. A Földet legalább négyszer körülérné, amennyi alapanyag van hozzá. Kínai fal… haggyad má’… ehhez képest rossz vicc. De nem lehet beleverni, mert – franc aki megeszi – egynek sincs feje.
A magyar ember az tudod milyen: azonnal ideáll, azonnal oda, itt nincs külön munkásőr meg külön nyilas, hagyjál már! Melyik ruha tiszta?