Mindig az tartja magát a legtöbbre, aki a legkevesebbet ér.
– Teréz, drága, az ember a legjobban teszi, ha nem feltételez semmit. Én ezt már rég megtanultam. Voltak emberek, akiket bűnösnek hittem, és kiderült, hogy ártatlanok, akikről pedig azt hittem, hogy szentek, nem voltak azok. Nem szabad csak az érzéseinkre hallgatni. Inkább csendben figyelni kell. Végül mindenki leleplezi magát – mondta Dávid, és végigsimított Teréz karján.
Sajnos úgy látszik, itt most már hozzá kell ahhoz szokni, hogy az emberek jelentős része abból merít erőt, hogy negatív energiát bocsát ki, és nem a fejlődésre, az önfejlesztésre, netán tettekre, hanem a véleményezésre meg a posztolgatásra koncentrál.
– Folyton az jár a fejemben, hogy mit tettünk, amiért ennyire gyűlölnek minket?
– Mi semmit. Ha rosszul mennek az emberek dolgai, az elrontott életükért, a tudatlanságukért vagy éppen a lustaságukért könnyebb máshol keresni a felelősöket, őket hibáztatni, és aztán elégtételt venni rajtuk, mint szembenézni az igazsággal.
A legtöbb embernek olyan a nyelve, mint a korbács. És ezt még sikkesnek is gondolják!
A leginkább semmirekellők simán úgy értékelik magukat, mintha bőven az átlag fölöttiek lennének.
Boldogságot boldog embertől kaphatsz, boldogtalantól soha. Segíteni az erős képes, a gyenge nem.
Mert a dumáláshoz csak száj meg levegő kell. Ész meg gerinc, az nem!
Egyrészt micsoda ostoba szokás az embereknek azzal foglalkoznia, hogy egy vadidegen mit gondolhat róla… Ezt valahogy mi, magyarok, hozzuk a zsigereinkben.
A mesterséggel ápolt s erőszakkal föntartott tekintély szellemi gyengeségnek jele mindenkor, s ugyanazért biztos és állandó soha sem lehet.
Én képtelenségnek tartom azt, hogy az egyes ember az egész társaság ellen véthet, hogy azt veszélyeztetheti, hogy azt véleményével felforgathassa, ha a társaság csakugyan társaság és nem csorda.
Isten úgy alkotá az embert, hogy csak fokonként tökéletesedjék, tehát hány tévedésen kell keresztülmennie, míg az igazsághoz és lehető tökélyhez juthat? E tévedések az ember természetében alapulnak, tőle el nem választhatók.
Nagyon is puhaszívű ember semmiképpen sem alkalmas arra, hogy elvadult időkben katonákat vezessen… A földre rászabadult poklot még senki sem csendesítette le azzal, hogy angyalszárnyakkal legyezgette.
A ki lehetetlenségbe kezd, mutatja, hogy nem képes véghezvinni a lehetőt, s nem fogja fel a valót.
Becsületes ember, ha hibázott, jobbat nem tehet, mint ha hibáját elismeri, s ismétlésétől óvakodik.
Kevés ember gondolkodik logikusan. A legtöbben tele vagyunk jó és rossz előítéletekkel. Meg vagyunk mérgezve előre fabrikált nézetekkel, féltékenységgel, gyanakvással, félelemmel, irigységgel és büszkeséggel.
Az életben nem az a legfontosabb, hogy a nyereségedből hasznot tudj húzni. Erre az ostoba is képes. Az igazán fontos az, hogy a veszteségedből húzz hasznot. Ehhez intelligencia kell; ez a különbség a bölcs és az ostoba között.
A tömeg befogadóképessége nagyon korlátolt, értelme kicsiny és éppen ezért nagyon feledékeny. Ezekből a tényekből kifolyólag tehát minden hathatós propaganda csak néhány pontra kell, hogy szorítkozzék. Ezt a néhány pontot és néhány tételt addig kell vezérszavakban ismételni, amíg az utolsó is megérti ebből a szóból azt, amit akarunk. Mihelyt az ember ezt az alaptételt feláldozza, és sokoldalú akar lenni, akkor a hatás elaprózódik, mert a tömeg a nyújtott anyagot sem megérteni, sem megemészteni nem tudja. Ezáltal azonban az eredmény is tovább gyengül mígnem végleg elmarad.