1005 idézet
Károgók mindig voltak, és mindig lesznek is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a mi életünkbe is bele kell szólniuk. Nem azt mondom, hogy rossz emberek, egyszerűen csak nem segítenek a magunkfajtának. Félnek az újtól, az ismeretlentől. Félnek kockázatot vállalni és veszélybe sodorni magukat. Sosem volt merszük azt tenni, amivel te próbálkozol. Sosem dolgoztak ki nagyszabású jövőképet, és nem kovácsoltak tervet annak érdekében, hogy megvalósuljon. Sosem adtak bele mindent.
Az emberek a szavaikkal, a szavazataikkal és a tetteikkel is kinyilvánítják, mit gondolnak rólad meg az ötleteidről. Készségesen elárulják, ha nem hisznek neked, ha nem hisznek benned.
Tapasztalatom szerint a fitnesz, Hollywood és a politika világa tele van csodálatos emberekkel. Sokukkal találkoztam. De van egy csomó szemét, rohadék és seggfej alak. Velük is találkoztam, és mind rosszabb volt az előzőnél. Azt hiszed, az edzőterem tulaja
kicsinyes és fukar? Várj, amíg megismerkedsz egy stúdió főnökével, akinek százszor annyi a pénze, mint az ízlése, vagy egy politikussal, aki a világ közepének hiszi magát, csak mert negyvenezer ember rá szavazott az államod egy félreeső csücskében. Az ilyenek között
manőverezni olyan, mint szarral teli matrjoskababákat nyitogatni Könnyen magukkal rántanak, ha nem vagy elég biztos magadban és abban, mit próbálsz elérni.
Mennyi mindent tartunk lehetetlennek, mielőtt megtörténik?!
Miért van az, hogy a derekas emberek életük egyik felében semmivel sem jobbak a hitványaknál? – Alvás közben ugyanis mindannyian egyformák.
Fegyelmezetlen az olyan ember, akinek van ugyan tudása az erkölcsileg szép dolgokról, de nem aszerint cselekszik.
Aki kételkedik, olyan, mint a lekötözött ember, – egy tapodtat sem tud tovább haladni.
A pénz különleges tulajdonsága, hogy képes megmutatni a valódi személyiséget. A fukar és kegyetlen ember jellemhibái még tisztábban látszanak. Ám ha te nagylelkű, másokkal törődő és együtt érző ember vagy, képzeld el, mennyi jót tudsz majd tenni gazdag emberként!
A gazdagok rendelkeznek azzal a képességgel, hogy mindig megragadják az alkalmakat.
Azt szoktam mondani: Havas Henrik olyan, mint amilyennek látszik. És ezzel szerintem jól körülírtam a jelenséget.
A legboldogabb emberek azok, akik a legtöbbet tesznek másokért, a legnyomorultabbak pedig azok, akik a legkevesebbet.
Az embernek az őrültségnek csak piciny szikrája jut. Azt nem szabad elveszíteni.
Az emberek olyan veszteseket akarnak látni, akik végül győztesek lesznek. Vagy egy győztest, akiből vesztes lesz. De egy vesztest, aki vesztes marad? Az túlságosan önmagukra emlékezteti őket. Önmaguk pedig nem érdekli őket.
Amikor az embert betemetik a nehézségek, és nem lát kiutat, lehet, hogy egy pillanatig sem foglalkozik az elveivel.
A példaképeink nem mindig azok, akiknek hisszük őket.
Minden gyerek arról álmodik, hogy egyszer szuperhős lesz és embereket ment. De egyikük sem gondol arra, hogy milyen egy hős, mikor nem másokon segít. Az igazság az, hogy olyan, mint a többiek, ugyanúgy bánthatják, ugyanúgy szeret, ugyanúgy vágyakozik, remél és fél, és ugyanúgy szüksége van másokra, akikre támaszkodhat.
Van, aki ha összetörik, sose lesz már a régi. Más pedig még erősebb lesz.
A világunk tele van bizonytalan, féltékeny emberekkel. Egyesek a legjobb barátaink, netán vér szerinti rokonaink. A kudarc megrémíti őket. Ahogy a sikereink is. Mert amikor túllépünk azon, amit valaha lehetségesnek tartottunk, amikor a korlátainkat feszegetjük, és sikerül többé válnunk, a fényünk visszaverődik a falakról, amelyeket ők építettek. A fényünknél láthatóvá válnak a saját börtönük körvonalai, megpillanthatják a saját önkorlátozásaikat. Ám ha valóban olyan nagyszerű emberek, akiknek mindig is hittük őket, akkor a féltékenységük fokozatosan elenyészik, és hamarosan az ő fantáziájuk is átugorja a falakat, mert rajtuk lesz a sor, hogy jó irányba változzanak.
„Egy nap”. Nem ma, nem holnap, nem a jövő héten. Majd „egy nap”. Ezt mondja az ember, amikor valójában arra gondol, „soha”.
