Gyerek vagyok, és utcákon át szaladok
Gyerek vagyok, és lányok szemében úszom el
És nem vagyok, ha nem kapok szerepet
Ebben a filmben csak magamat játszom el.
Az akaratod szabad, ez néha nagy teher,
De ajándék is, hogyha jót teszel.
A boldog életért tedd, amit tudsz!
Vigyáznod kell, merre indulsz,
Ahogy az életed végigéled,
Olyan lesz majd a végítélet:
Mélybe hullhatsz, mennybe juthatsz,
De csak magad felett uralkodhatsz.
– Ha lehetne, szeretnéd
újrakezdeni?
– Miért, lehet egy partit
kétszer elveszíteni?
Az élet egyik legkegyetlenebb leckéje, hogy alkalmanként rá kell jönnöd, hogy a bolondoknak is lehet igazuk.
Az élet teljes egész, ezért a jót és a rosszat is el kell viselni.
Mindannyiunknak egy élete van! Miért nehezítjük meg egymásnak?
Akik végig menekülik és végig rettegik az életüket, mert nem akarják megoldani a problémákat, azok vissza fogják ezt kapni, még súlyosabban. Senki nem fogja megúszni. Mindannyian megkapjuk. Akkor nem jobb kimondani, még ha fáj is? És addig megváltoztatni, amíg a gondolkodás szikrája bennünk van? Mert lehet megkeseredve élni. Kétségtelen.
Miért olyan nagy baj, hogy esetleg fájni fog a változás? Szerintem nem baj. Amikor az ismeretlenbe ugrom bele, akkor nem tudom, hogy ami következik, az jó lesz-e vagy rossz, egyet azonban biztosan tudok: hogy mind a jóval, mind a fájdalommal hajlandó leszek szembenézni. Akár pozitív, akár negatív élményben lesz részem, mind a kettővel elboldogulok, mert önmagamban elfogadtam a jót és a rosszat is. A sikereket és a kudarcokat is fel tudom dolgozni, meg tudom oldani, sem az örömtől, sem a fájdalomtól nem félek. A legfontosabb, hogy amikor beleugrom az ismeretlenbe, érezzem, hogy merek élni – mert az élet szép!
Az élet legfontosabb kérdése az, hogy mit teszünk másokért.
Minden tragédiák legmélyebbike nem az, hogy fiatalon halok meg, hanem ha 75 éves koromig élek úgy, hogy sosem éltem igazán.
A küzdelmes, ám mégis békés élet három pilléren nyugszik: egyszerűség, türelem, együttérzés.
Ha egy ember semmit sem talál, amiért meg tudna halni, akkor élnie sem érdemes.
Az élet értelme nem a halálon túli valami, jutalom vagy büntetés, örök, émelygő édelgés a jóknak, pokol a rosszaknak. A halálon túl nincsen semmi.
Ez a végső mentőöv: mindenki vigyázzon arra, hogy a saját története szép legyen. És amikor az utolsó lélegzetét veszi, akkor úgy emlékezzen vissza, hogy ezt érdemes volt végig csinálni.