Ó, az ember nem születik gyanakvónak. Azt az életünk folyamán sajátítjuk el. A tanítómestereinket pedig úgy hívják, hogy csalódások.
Élet idézetek
– Edna, nekem nem az a gazdagság, ha mindenem megvan, hanem az, ha nem hiányzik semmi az életemből.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Az élet egy hosszú, kicseszett képzeletbeli játék, amelynek nincs eredményjelzője, nincs játékvezetője, és soha nem ér véget, hacsak meg nem halunk és el nem temetnek.
A múltnak tökéletesebb megértésével – miután annak részese voltam –, tisztán látva a jövő feladatait, segítségére akarok lenni az ifjú nemzedéknek, a folytonosságnak és fejlődésnek azon összekapcsolására, amelyből áll az élet; mert megszűnés és újból kezdés éppúgy nem élet, mint nem élet a megcsontosodott maradiság; az élet nem más, mint folytonos fejlődés.
Mi lenne, ha az életet nem években mérnénk, hanem boldog pillanatokban?
Nem az fontos, hogy egyik-másikunk milyen korhatárt ér el, hanem az, hogy ki hogyan élt.
Veszteni (…) csak akkor fogunk, ha kiállunk a játékból. Amíg benne vagyunk, mindig van lehetőség újítani valamit. Ez az élet.
Lelkünk házának a fundamentuma az intrauterin, azaz a méhen belüli szakasz és az első életév. Ha ez az alap jó mélyre le van ásva és eléggé szilárd, akkor az épület strapabíró, akár a földrengéseknek is ellen tud állni.
Reménykedem, hogy közös egyetértési pontunk még legvégső esetben is adódik: legmagasabb érték az élet, és közös felelősségünk ennek megóvása, védelme.
A tudat szűk keretek között mozog, beszorítva a kezdet és a vég közti rövid időtartamba, amelyet ráadásul még körülbelül egyharmaddal megrövidít a periodikus alvás. A test élete valamivel tovább tart, mindig korábban kezdődik, és igen gyakran később szűnik meg, mint a tudat.
Mindnyájan kárhozottak vagyunk. A poklunk a föld, s átkunk a szörnyű, borzalmas, elviselhetetlen élet.
A tudomány nem vált meg bennünket. Az ember nem halad, legfeljebb a sír felé halad. Az élet céltalan.
Nincs nála nagyobb jó,
mert ez a kincs.
Úgy hívják: élet.
Értelme nincs.
Csak az él, aki minden pillanatban kész a halálra. Aki elkészült a halálra, az elkészült az életre is.
Enyém az élet – ujjongott -, mert majdnem enyém volt a halál. Végre igazán élek.
Én valójában még mindig veszélyes életet élek, de megtanultam, hogy hogyan tegyem azt élvezetessé anélkül, hogy elragadjon magával a mélybe.
Életem legnagyobb élménye – amely folytonosan visszatér – az a gyermekkori megismerésem volt, amikor egyszer rádöbbentem, hogy nem értem, hogyan, milyen céllal kerültem erre a világra.