Az élet ajándék, amelyre vigyázni kell, jól felhasználni, és minden percét kiélvezni.
Az én életemben csak a változás volt állandó – s ez helyesen volt így, szerettem.
Nem az években rejlik a hosszú élet titka. Az emlékezet nélküli ember száz esztendőt megérhet, mégis úgy érezheti, rövid élete volt.
Jobb felfedezni az életet és hibázni, mint biztonságban élni. Egy-egy hiba, amit elkövetünk az ár, amit megfizetünk egy teljes életért.
Az emberi élet egyik legalapvetőbb igazságát érzékletesen fejezi ki az a francia közmondás, ami szabadon fordítva így hangzik: Ha az ifjúkornak van tudása, ideje és energiája a cselekvésre, az öregkori testi és szellemi állapotunk csupán annak igazolása, ahogyan a fiatalságunkat töltöttük. A mostani saját teherbírásomnak és életerőmnek az a titka, hogy fiatalkoromban olyan életet éltem, amit erkölcsösnek lehet nevezni. Sohasem folytattam kicsapongó életet.
Jaj annak, ki nem tanult meg fiatalon remélni és szeretni – és bízni az életben!
Hogy minden lefelé esik;
hogy ifjúból lesz az agg;
hogy az evőket megeszik;
hogy mindezekre süt a nap –
míg csak időnk le nem telik,
sorolhatnánk e dolgokat
s „természetes” mondjuk, pedig
érezzük: fantasztikusak.
Ateista vagyok, azt vallom, hogy egyszer megszülettem és meghalok majd, és nincs semmi, sem előtte, sem utána. Ha viszont ez így van, akkor nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy ebben az életben bármit kihagyjak.
A gond csak az, hogy a fénykép egy folyamat kimerevített pillanata, s ha elkészül a felvétel, azonnal megy tovább az élet. De milyen élet?!
Ha az ember kap egy nagy ütést, először nem is érzi, ez az élet minden területére vonatkozik. Később veszi észre.
Az élet nem arról szól, hogy apró problémákat oldjunk meg, hiszen ezeknek sosincs végük. Életünk arra az egyetlen dologra hívja fel a figyelmünket, amit mindeddig elmellőztünk – saját igazi és változhatatlan énünkre. Az emberiség túlnyomó része azt a téveszmét dédelgeti, miszerint mi mindnyájan testként létező személyek vagyunk, nem pedig a valódi Önmagunk.
E földi életünk egyetlen valódi célja, hogy tanuljunk, s visszaidézzük eredendő és természetes, korlátok nélküli létállapotunkat.
Ha kudarccal és könnyekkel teli életre vágysz, ennek legbiztosabb módja, ha pontosan annyit dolgozol, amennyiért megfizetnek.