Ha csak a természetet nézed, az életnek nagyon határozott célja van, és ez egy alapvető cél. Megismételni, reprodukálni, ennyi. Reprodukálni, meghalni, reprodukálni, meghalni, reprodukálni, meghalni. És mi mégsem látjuk ennyire egyszerűnek az életet. Műemléket építünk az örökkévalóságnak, csináljuk a dolgainkat, nem igazán vagyunk érdekeltek abban, hogy csak reprodukáljunk és meghaljunk. Inkább az érdekes számunkra, hogy emlékművet emeljünk magunknak, hogy te is tudd, hogy én itt voltam.
Kérlek, ne aggódj annyit. Egyikünk sem tölt túl sok időt a Földön, az élet mulandó. Ha valamikor nehéz helyzetbe kerülsz, pillants fel a nyári égboltra, mikor a csillagok teleragyogják a bársonyos éjszakát.
Van-e értelme az életnek? Hála istennek, nincs! Mert ha lenne, akkor mindenkinek tudnia kellene, mi az, és komolyan kellene vennünk! De szerencsére nincs! Akkor tehát szabadok vagyunk, hogy mindannyian egyenként magunknak kreáljunk értelmet.
Keressétek, amit kerestek, de nem ott található, ahol keresitek. Boldog élet felé loholtok a halál országában, de nincs ott boldog élet.
Az életben mindig van rossz. Nem akarjuk, hogy legyen…de van. Az ember teszi, amit lehet és továbblép.
-Luke Hobbs
Halálos iramban: Hobbs és Shaw (2019)
Vizsgáld meg az életedet, és a lehető legőszintébben válaszolj erre a kérdésre! Te irányítod az életedet, vagy az életed irányít téged?
Életünk nem a tökéletességről szól, hanem arról, hogy leromboljuk azt, amik nem vagyunk, és azzá váljunk, amik valójában vagyunk.
Mikor megkérdezték, mi végre születik az ember, tréfásan így válaszolt: hogy megtudja, mennyivel okosabb meg sem születni.
A dráma olyan, mint az élet, csak az unalmas részek ki vannak vágva.
Aki teljesen érti az életet, az nem fél a haláltól; a félelem a beteljesületlen életből fakad.
Az igaz út olyan kötélpálya, amely nem a magasban, hanem épp a föld felett van kifeszítve. Láthatóan nem is arra rendeltetett, hogy járjunk, inkább, hogy botladozzunk rajta.
Az ember addig él amíg
tartaléka marad a hitre
míg fel nem éli érveit
meghajszolva és bekerítve.
Az életkezdet két feladata: vond egyre szűkebbre körödet, s nézd meg mindig, nem bujkálsz-e valahol körödön kívül.
Élni annyit jelent, hogy az élet középpontjában vagyok; olyan szemmel nézem az életet, amellyel létrehoztam.
Az élet: szüntelen elterelés, úgyhogy még arra sem eszmélhetünk rá, mi mellett terel el.
Hát szappanbuborék az életünk, amit valami lurkó ereget?
Homályos, csodálatos az a kép, mely lelkemben arról támadt, hogy fog terjedni az élet a Naprendszer kis melegágyából lassacskán keresztül a csillagos tér lelketlen végtelenségén.
Részemre elegendő az élet örökkévalóságának misztériuma, a leendő csodálatos felépítésének tudata és sejtés és az alázatos igyekezet, hogy a természetben megnyilvánuló értelem legparányibb részét is megérthessem.
Az élet értelme, hogy képes legyek teljes lényemet minden és mindenki szolgálatába állítani. Hogy amikor szükséget tapasztalok, segítséggé váljak, s erre ne szándék vezessen, hanem adottság rendeljen, ne kényszer legyek, hanem lehetőség. Hogy önmagam bármivel vagy bárkivel való egységét megtapasztaljam, érvényesítsem, életem fókuszába helyezzem. Erre az élet minden nap lehetőséget nyújt. Ehhez pont elég egy élet.
Frusztrációnk részben abból a szokásunkból adódik, hogy örökösen a nyelvtől és a gondolattól várjuk a magyarázatot, ám hiába. Azt kívánni az élettől, hogy ilyen értelemben legyen érthető, annyi, mintha azt várnánk tőle, hogy ne élet legyen.
