Azt szoktam mondani, hogy kényszerhelyzetek halmaza az élet, legalábbis nekem biztosan az volt.
Szeretem úgy jellemezni az életemet, mint egy fekete lyukat, ahol van egy kis fény.
Az élet olyan, mint egy úszómedence. Belemerülsz a vízbe, de nem látod, hogy milyen mély.
Átkozottul furcsa dolog az élet. Mindent megteszünk, hogy kézben tartsuk a dolgainkat, mégis azok az események formálnak át minket a leginkább, melyekre nincs hatásunk.
Az élet különös, és az a legkülönösebb, hogy néha a rosszból is kisülhet valami jó.
Az élet egy hullámvasút. Az a legjobb a vidámparkban. Nem szabad lehunyt szemmel várnod, hogy vége legyen a menetnek. Nyitott szemmel, felemelt kézzel kell élvezni az út minden pillanatát, amíg csak tart.
Meg kell ismernünk önmagunkat: még ha nem segít is hozzá bennünket az igazság megtalálásához, legalább arra jó, hogy rendet teremtsünk az életünkben, márpedig ennél nincsen helyesebb dolog.
Egész életünk azon fordul meg, vajon megismerjük, halhatatlan vagy halandó-e a lelkünk. Kétségtelen, hogy aszerint, vajon halandó a lélek, vagy halhatatlan, tökéletesen különbözőnek kell lennie az erkölcsnek is.
Az élettel kapcsolatban nem az a kérdés, hogy mennyire hosszú, hanem hogy mennyire széles. Azt te döntöd el, mire használod, hogy széles sávon élsz, vagy szűken élsz. És ezt nem csak az határozza meg, hogy mennyi zsét kerestél.
Ha az életet tartjuk a legnagyobb értéknek, akkor természetes módon befogadóak és elfogadóak leszünk minden emberrel szemben.
Ha valóban szeretnéd megismerni az élet mélységeit és dimenzióit, okvetlenül szükséges, hogy befelé, és ne kifelé tekints. Hogy miért? Mert az élet lényegi természete nem a test és az elme fizikai és mentális kifejeződésében, hanem ezek forrásában rejlik.
Élet. Sok is, és mégsem elég. A félelem, hogy valamikor majd véget ér, s a félelem, hogy a holnap ugyanolyan lesz, mint a tegnap volt.
A boldog élet két szabálya:
1. Legyen képes bármit átélni.
2. Csak olyan dolgokat okozzon, amelyeket mások képesek könnyen átélni.
Nagy igazság az, hogy ha képesek lennénk megérteni az egész életet, akkor el tudnánk viselni az egész életet.
Az élet egy játszma, és hogy az illetőnek az a képessége, hogy játszmát játsszon, a szabadság és a korlátok elviseléséből áll, továbbá a célok mélyebb megértéséből, valamint a részvétellel kapcsolatos döntési szabadságból.
Amíg nem tudsz elég hosszú ideig nyugton ülni, hogy eltöprengj a kérdésen, van-e az életnek értelme, addig nem igazán találod meg a választ sem.
Igyekszem mindig előre tekinteni. Tudom, hogy nem könnyű, de az életben semmi sem könnyű. Különben nem sírnánk, amikor születünk.