1052 idézet
Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben – kötelességen belül, vagy azon felül is talán –, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell, legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be… Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való.
Az ember tervez, és tervez az ember egész életén keresztül, mind csak tervez. Ezt, meg azt. Mert szép az, tervezni. Az életben aztán úgysem az történik, amit az ember tervez, de az már szinte mindegy. A tervezésről úgysem szokunk le soha. A tervezés maga az élet. Addig él az ember, amíg tervezni tud. Mikor már az sincs meg, akkor…
Az élet olyan, mint a mellény: ha rosszul gombolta az ember, hiába keresi rajta a hibát. Ki kell gombolni végig az egészet, és kezdeni elölről.
Az ember önmagában képtelen arra, hogy maradandóvá tegye az élet szépségeit. Hogy megfogja és kiértékelje azt, ami az életben szép, jó, kellemes és megnyugtató. Nem mintha nem látná meg. Meglátja, csakhogy nincs mit kezdjen vele. Nem leli meg a helyes szemszöget, ahogyan nézni kellene. Valahogy így. Mint ahogy nem tudunk örvendeni az örömnek sem, ha nincs akinek elmondjuk. Megkeseredik az öröm az ember szájában, ha sokáig ott ül és nem tud kijönni. Ugyanígy fonnyad el az élet szépsége is, ha az ember egymagában van vele. Legalább két ember együttes érzése kell ahhoz, hogy a szép szép legyen, s az öröm öröm.
Élünk máról holnapra és várunk, terv és cél nélkül visszük dolgainkat, csak éppen, hogy meg tudjunk élni ma, mert a holnap már valami furcsa várakozás ködébe vész, mely ha nem lenne: értelmét vesztené létezésünk ezen a világon.
Minden azon múlik, hogyan nézzük azt az ezerarcú, ezeralakú furcsa valamit, amit emberi életnek nevezünk.
Az életünk egy furcsa kis mese,
szeszélyes játék, bús színész dolog,
minden egy szürke váz körül forog,
fénnyel cifrázva, könnyel is tele…
Az életünk egy furcsa kis mese.
Az embereknek hitre van szükségük ahhoz, hogy élni tudjanak. Hinniük kell valamiben, máskülönben elvesztek.
Az élet fontos dolgai nem azok, amiket általában fontosaknak tartunk. Pénz, pálya, haladás, siker, munka: ha arról van szó, hogy megtaláljuk magunkat ebben a világban s érdemesnek ítéljük a benne létezést, akkor ezek mind nagyon aprócska dolgok. Az érzések és a hangulatok fontosak, melyek lelkünket színezik s a lelkünkön keresztül a világot is, melyben élünk.
Az emberfélének két élete van. Az egyikben mindig álmodik, a másikban pedig eltemeti, amit álmodott.
Nem hiszem, hogy csak azért születtem, mert vízilabdázónak kellett lennem, vagy hogy olimpiai aranyakat nyerjek, nyerjünk a társaimmal. Az egész élet egy folyamatos fejlődés. Mindig egyre többet kell megtudjunk magunkról, és törekedni kell rá, hogy mindig valami pozitívumot hagyjunk az utókornak.
A boldogságot mindig is túlértékelt dolognak tartottam. Vannak nehezebb időszakok, amiket általában valami csodálatos követ, és az egész élet ezekről a kompromisszumokról és győzelmekről, illetve vereségekről szól.
Amint megszülettünk, másokra volt szükségünk az élethez, egyedül nem boldogultunk volna: valaki más mentett meg bennünket, aki gondoskodott rólunk, testünkről-lelkünkről egyaránt. Tehát mindannyian egy kapcsolatnak, vagyis az emberség és a kölcsönös gondoskodás szabad és felszabadító kötelékének köszönhetően élünk.
Az élettől fél, önmagától fél, aki unatkozik. Nem tudja, hogy nem vasútállomáson tartózkodik, hanem él.
Hagyj fel azzal, hogy szakaszokban éled az életed, és értsd meg egyszer és mindenkorra, hogy minden, amit teszel, egyetlen oszthatatlan egységet alkot. Az otthoni cselekedeteid hatással vannak a munkahelyi cselekedeteidre. Ahogyan az irodában bánsz az emberekkel, hatással vannak arra, ahogyan a családoddal és a barátaiddal bánsz.
Képesek vagyunk gyökeresen megváltoztatni az életünket, ha nagyobb szerepet vállalunk benne.
– Az élet írja a történetet. Ne olvasson előre! Haladjon fejezetről fejezetre és ne engedje, hogy a könyve bármely lapja félelemmel töltse el a szívét, hogy az utolsó oldalakon nem várja happy end.
– És ha valóban nem vár happy end a végén?
– Pontosan az fogja várni magát, aminek várnia kell. Sem jobb, sem rosszabb. Élvezze a saját történetét. A legszomorúbb drámában is vannak boldog percek. Azokra koncentráljon, a többi nem számít.
