Poros álmok között kóborolsz tovább,
drogos csöndben nem mond senki érted imát.
Drog idézetek
A pszichedelikumok korai megközelítése volt a helyes út. Azaz intelligens, gondolkodó embereknek kellene pszichedelikumokat fogyasztani, és aztán megpróbálhatnánk megérteni, mi is folyik itt valójában. Nem raboknak vagy végzős diákoknak, hanem érett, intelligens embereknek kellene az élményeiket megosztani. Túl korán van még egy ilyen irányú, új tudományág létrejöttéhez. Amire ebben a pillanatban szükségünk van, az a felfedezők naplói. Sok ilyen naplóra van szükségünk ahhoz, hogy elkezdjünk ráérezni a terepre.
A drogok valójában mankók az olyan emberek számára, akik képtelenek az önmegsemmisítésre.
Többször megpróbáltam megölni magam. Lementem a kocsmába, visszajöttem, kezembe vettem a kést és hisztérikusan sírtam. Volt úgy, hogy napokig nem ittam, de akkor is hazajöttem, bevillant valami, és megint jöttek a rossz gondolatok. A vége mindig ugyanaz volt, akár ittam, akár nem. Végül úgy gondoltam, halálra iszom magam, mert annyira szomorú voltam. Teljesen kisiklott az életem, ittam, innen egyenes út vezetett a drogokhoz. Elvesztettem a kontrollt.
Tyson az önpusztítás szinonimájává vált, és közismert tény, hogy amikor ivott, vagy erősebb anyagokat nyomott, vadember volt.
A függőségben előfordulhat visszaesés, de a gyógyulás eljön a folyamatos elkötelezettség hatására.
Az ember alapvető és mindennapi szükséglete az öröm. Ha viszont nem kapja meg, törvényszerű, hogy pótszereket alkalmaz, s a kínálat elég széles: kávé, cigi, pia, drog, tévé, számítógép, munkamánia, hatalom, vagyon, erőszak, politika. Aki rendszeresen fut (vagy más sportot űz), annak semmi szüksége ilyen dolgokra.
Az én szörnyű tapasztalataim segíthetik azokat, akik még nem tudtak kikecmeregni a bajból. Azt akarom, hogy ők Diegót lássák, s ne Maradonát, a futballsztárt. Diegót, aki maga is szedett drogokat, de ki tudott lépni ebből. […] Maradona meg tudja tanítani őket arra, hogyan kell nyesni egy szabadrúgást. De azt megteheti Enzo Francescoli is, aki soha nem volt drogos. Vagy akárki más. Diego viszont mást is át tud adni nekik. Ő az, aki mindennap harcolt magával a drog ellen, s ő az, aki másokért is harcolni akar.
Nagyon sokszor próbáltam lemondani a drogokról, de már az is komoly erőfeszítést jelentett, hogy rászánjam magam. A legfontosabb, hogy találj valakit, aki segíteni tud ebben, miközben te egyre mélyebbre csúszol. Ha ugyanis már rátértél erre az útra, egyedül nem tudod magadat levezetni onnan. Sokáig tartott, amíg mindezt felismertem.
Még mindig abszurdnak tűnik számomra, hogy bárki börtönbe kerülhet a marihuána elszívásáért vagy akár az eladásáért. Ez abszurd. Természetesen ez lett az egyik fő érv a (’60-as években): ez az én testem, és nem írhatják elő, hogy mit csináljak vele. Ami igaz is: nem lehet. Nem lehet csak úgy törvényeket hozni és betartatni őket, ami a drogokat illeti. Ez nem működik. Nem működött a szesztilalom idején, és nem működik a kokain esetében sem.












