A tervezők szerint „a toronyház úgy illeszkedik Budapest építészeti arculatába, hogy közben újabb építészeti értékeket teremt”. Soha senki sem írta le még ilyen szépen azt, hogy a budapestiek meg lettek szo*atva.
A város méhkasa felé magasodó Anker-palota Budapest egyik legemblematikusabb épülete, amelyet mindig is divat volt utálni.
-Azt mond meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk, maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk? Itt van a város, vagyunk lakói, maradunk itten, neve is van: Budapest.
Künt Budapest legbájosabb képe fogadott, csupa fantasztikum: a vizes aszfalt fekete tükrén végigsikló asszonyok, amint alakjuk óriásira nyúlt, színes árnyéka szalad utánuk a meleg páráktól ködös éjben.
Maga Bécs sem tudta sokáig állni ezt a harcot. Az időközben világvárossá fejlődött Budapest először lett a riválisa, márpedig ennek a városnak nem az egységes Monarchia összetartása, hanem sokkal inkább egy részének az erősítése volt a feladata.
Juditnak Budapest volt az élete. Fel sem tűnt neki, hogy van egy egész ország a város körül. Most döbbent csak rá, hogy mennyivel többet, mást is nyújthat ez az ország.
Budapest érdemi ellenállás nélkül letérdelt a lobbisták, kocsmatulajdonosok, beszállítók és szeszgyárak tőkeereje előtt, és öles léptekkel haladt a végtelenített Oktoberfest és Disneyland keresztezéséből sarjadó ortó bulivárossá válás irányába.
Budapest a kihagyott lehetőségeivel és konstans önsorsrontásával együtt is a még mindig a világ egyik legjobb városa.
Minden háznál van efféle lombos, öreg eperfa Magyarországon. Budapesten nincs. Mert Budapest nem is Magyarország. Budapest külföld.
A szombat esti Budapest halk csendjét csak a Világváros lüktető zaja törte meg.
A Lánchíd éktelenül hosszú. Próbálja meg egyszer, Uram, és nem bánja meg. Sétáljon át egy hölggyel Budára és azután jöjjön vissza, lehetőleg ugyanazzal a hölggyel. Meglátja, szerelmet fog vallani, mert a híd olyan hosszú.
Engem a látvány meghazáztat,
én városom megkönnyezem,
Budapest, mint egy nyári láz hat,
és lázmérővel szúr szemen.
Szeretem Budapestet! Olyannak látom, mintha Kelet-Európa Párizsa lenne. Elárulhatom, hogy hátizsákos turistaként egykor három teljes hetet töltöttem Magyarországon, persze főleg Budapesten, és a kutyáimat is magammal vittem. Nagyon tetszett, hogy a magyarok nagy kutyabarátok. Bárhová bevihettem magammal az ebeket, a vendéglőkbe is.
Imádok idejönni! Budapest gyönyörű, különleges város, mindig tartogat meglepetéseket. Ugyanakkor eddig még nem volt alkalmam istenigazából felfedezni, most azt tervezem, magyar barátaim segítségével ezt pótolom.
Budapest nem a „nagyemberek”, hanem a „kisemberek” városa, ahol valóban a városlakók teremtenek igazi életet, nem pedig felülről vezérelt urbanisztikai rendszerek.
Budapest csodálatos hely, tiszta, szép, és a helyiek is kedvesek. Talán ez utóbbi a lényeg, hogy az emberek figyeljenek egymásra, jó közösségek alakuljanak ki. A zsúfolt, rideg világban sokat jelent a barátságos, pozitív hozzáállás.
Az biztos, hogy én is Szoboszlai-rajongó vagyok. Tudom, hogy Magyarország egy nagyszerű ország, nem voltam ott ugyan sokszor, de egyértelműen a következő úti céljaim között van Budapest, Dominik pedig majd elmondja, hova érdemes ellátogatnom.
Budapest egy hihetetlenül vibráló város, csodálatos történelemmel és kultúrával. Nagyon sokat jelent számomra, hogy részese lehetek Budapest pezsgő éttermi életének.
Az éjbe fut a vonatunk. Ebbe a sűrű, sötét éjszakába, ami jó ideje uralkodik nappal is a gyűlölet városában – neve is van: Budapest.
A pestiek elég gőgösek azt hinni, hogy nekik nemcsak a csillag ragyog másképpen, mint a vidékinek, hanem még a karbol is másképpen szaglik. (…) Ez mind igaz. Hanem azért mégis igaz az is, hogy „Budapesten mindent jobban tudnak”. És ezért nem szabad haragudni, ezért nem kell orrolni, ezt nem kell gőgnek venni, s ezt nem kell kicsúfolni. Hanem ezért inkább hálát illik adni annak a rendje és módja szerint, mert megköszönni és megbecsülni való dolog az, ha egy országnak olyan a közepe, hogy nem csupáncsak a helyénél, az iderakott hivataloknál s a nagyságánál fogva metropolis, hanem a szellemi felsőbbségénél fogva is, amellyel mintegy neveli, magához emeli fel és szakadatlan haladásra kényszeríti a vidéket is.
Budapest idézetek – a Duna gyöngye, ahol múlt és jelen találkozik
Budapest nem csupán egy város – ez egy érzés. A Budapest idézetek magukban hordozzák a főváros varázsát: a Duna hídjainak fenségét, a történelmi utcák hangulatát, a kávéházak csendes zsongását és a fények játékát az esti víztükrön. Minden mondat, minden gondolat Budapest lelkének egy darabját őrzi.
A város, amely mesél
Budapest története nemcsak a könyvekben él, hanem az emberek szavaiban, az idézetekben és emlékekben is. A Budapest idézetek felidézik a régi idők eleganciáját, a századforduló pezsgését és a modern metropolisz nyüzsgését. Itt találkozik a múlt bölcsessége a jelen ritmusával – a Lánchíd, a Parlament, a Vár és a pesti éjszakák fényei alatt.
Budapest, mint inspiráció
Számtalan író, költő, festő és álmodó merített ihletet ebből a városból. A Budapest idézetek nemcsak a hely szépségét, hanem annak lelkületét is megfogják – a vágyakozást, a nosztalgiát, a szabadság és otthonosság kettősségét. Akár egy padon ülve a Margitszigeten, akár a Gellért-hegyről nézve a naplementét, minden pillanatban ott rejlik egy új idézet.
Budapest idézetek minden alkalomra
Legyen szó szerelmes vallomásról, nosztalgikus emlékről vagy inspiráló gondolatról, a Budapest idézetek mindig tökéletes választás. Ezek a szavak hidat képeznek ember és város között – épp úgy, ahogy a Duna hídjai kötik össze Budát és Pestet.