Amikor magára a bosszúra kerül a sor, az ember legszívesebben ordítana, üvöltene, hogy látjátok, velem is ezt csináltátok, ezt tettétek.
Nem az a valódi veszély a bosszúban, hogy az ellenséged megtudja az igazat rólad. Az igazi veszély az, hogy amíg a valódi énedet rejtegeted, másokról sem tudhatod meg a teljes igazságot, csak amit a látszat enged.
Bármilyen közel vagyunk a célhoz, sohasem biztos, hogy megérkezünk. A lehetetlennek iszonyatos ára van. Ha pedig egy bosszú lehetetlen, annak az az ára, hogy többé nem térhetünk haza.
Amikor az igazságból hazugság lesz, a barátból ellenség, a szerelemből gyűlölet és a szabadságból börtön, akkor már csak egy lehetőség marad: bosszú mindhalálig.
Jobb élet az, amit a bosszú hajt, mint az, amit semmi.
Mert a bosszú a dolog könnyebbik része, a nehezebb akkor kezdődik, amikor az élet megy tovább. A neheze az, hogy együtt kell élned a történtekkel. Azzal, amit tettél, és amit veled vagy azokkal, akiket szeretsz, tettek.
Megbocsátani annyi, mint már nem gyűlölni, lemondani a bosszúról.
A bosszúval legföljebb azt érjük el, hogy egyenlőek leszünk az ellenségeinkkel, míg a megbocsátással náluk bölcsebbnek és intelligensebbnek bizonyulunk.
Bizonyos, hogy aki bosszút melenget, az maga tartja sebeit nyitva.
Úgy tartják, a bosszú édes méreg, ami megrontja az embert, miközben ellenállhatatlanul vágyik rá.
A bosszú nem helyettesítheti a családodat (…). Nem jó barát, és nagyon rideg társ.
A bosszú (…) ahhoz a kőhöz hasonlít, amely, miután az ember keservesen felgörgette a hegytetőre, annál hatalmasabb erőszakkal robog vissza rá, és töri el azokat a csontokat, amelyeket izmai mozgásba lendítettek.