A Heartbreak Hotel volt az a dal, amelyet talán a legnagyobb becsvággyal írtam. Azt hiszem, nagyon sok pontot tartottam szem előtt, amikor dolgoztam rajta: lehessen táncolni rá, együtt énekelni vele, keltsen rémületet, de lehessen egyszerűen csak hallgatni. A lassú zongora- és csembalódallam a végén, pozitív végkicsengésével meggyőzi a hallgatót, nem érdemes rémületbe kergetni valakit, ha végül nem tudjuk épen és egészségesen visszavezetni oda, ahonnan elindult. A Heartbreak Hotel magában hordozza a megtorlást, s engem a bosszú gondolata mindig megigéz. Ez valami olyan dolog, amit magam sem értek. Egyébként teljesen idegen tőlem a gondolat, hogy elégtételt vegyek azon, aki valamit ellenem tett. A dalban inkább a saját tudat alatti félelmeim jelentek meg, s akkor ez segített elfojtani őket.
