Kövesd az örömödet, és a boldogság is követni fog!
A boldogtalan emberek a leginkább egoisták, antiszociálisak, mert hajlamosak csak magukkal foglalkozni, bezárkózni, búslakodni, sőt ellenségessé válni. A fájdalom miatt túlságosan önmagára koncentrál az ember. Ez azt jelenti, hogy a boldogság megteremtéséből nem csak te húzol hasznot, hanem a családod, és tágabb értelemben a társadalom is, hiszen nem reménykedhetünk abban, hogy a világ egy jobb és boldogabb hely lesz, ha nem törekszünk erre a saját életünkben.
A boldogság nem a véletlen műve, hanem egy sor helyes gondolat és cselekedet következménye. Azok férnek hozzá, akik a kínálkozó lehetőségekből és alkalmakból a lehető legjobbat hozzák ki. Vagyis a boldogság mindig egyfajta cselekvéshez kapcsolódik, és soha nem a külső világunkból ér el bennünket.
A boldogság megtalálása nem az életed megváltoztatása, hanem az élethez való hozzáállásod megváltoztatása.
Kell, hogy legyen valami, ami egy önmagunkon túlmutató célra irányítja az energiánkat. Ez a boldogság legmagasabb megnyilvánulási formája.
A nagy szentek sugároznak a boldogságtól. Halálos gyötrelmek mélyén is boldogok.
Egyáltalán nem kívánnánk boldognak nevezni az olyan embert, aki álomba merült – például ha egész életét végigaludná.
Az embert tulajdonképpen csak a halála után lehet biztosan boldognak nyilvánítani, mert ekkor a bajokon és a szerencsétlenségek kockázatán már túl van, ámde bizonyos tekintetben még ez is vitatható.
A boldogság akkor jön el, amikor az ember már nem azzal törődik, hogy az életének milyennek kellene lennie, hanem meg tudja ünnepelni azt, amilyen éppen abban a pillanatban.
Arannyal, bankóval nem vehetünk boldogságot – de a pénz kikövezi a sikerhez vezető utat. Engem pedig a siker tesz boldoggá.
Beszélni kell most énnekem. Szeretnek.
Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.
Beszélni kell mindig, s nem embereknek,
hogy vége már, eltűntek a veszélyek.
Sokan azt hiszik, hogy egyféle boldogság létezik csupán. Meg azt, hogy valaki mástól függ. Pedig tévednek.
Életerőnk nagyon sokszor fölöslegesen, értelmetlenül elfolyik olyan célokért, amelyek nem adnak maradandó boldogságot, és mi még bután büszkék is vagyunk megvalósításainkra.
Az emberek jellemük folytán ilyenek vagy olyanok, de cselekvéseik folytán boldogok vagy nem.
A boldogság nem abban áll, hogy ismerjük mindazt, amiből létrejön, hanem akkor jön létre, ha mindazt használjuk.
Ha valamit tanultam az életben, akkor az az, hogy annál gazdagabb az ember, minél kevesebbre vágyik.
A boldog ember túlontúl elégedett a jelennel ahhoz, hogy sokat gondoljon a jövőre.
Bármit mondjanak is, a boldog emberek legboldogabb pillanata mégiscsak az elalvás, mint ahogyan a boldogtalanok legboldogtalanabb pillanata pedig az ébredés.