A jóság jó érzéssel tölt el, és boldoggá tesz.
Adj többet, mint amennyit kapsz. Kérés nélkül is adj Akkor is oszd meg, amid van, ha nincs túl sok mindened. Boldogságod mások mosolyában keresd.
Aki megfosztja az átlagembert az élete nagy hazugságától, a boldogságát veszi el tőle.
Ha az ember boldogságának mértékét meg akarjuk becsülni, ne azt kérdezzük, hogy mi vidítja fel az illetőt, hanem hogy mi szomorítja meg. Mert minél csekélyebb ez utóbbi, annál boldogabb az ember.
Az emberek (…) ezerszer inkább gazdagság, mint szellemi műveltség szerzésén fáradoznak. Holott bizonyos, hogy egyéniségünk sokkal többet járul hozzá a boldogságunkhoz, mint a vagyonunk.
Vagy őszinte leszel, elsősorban magadhoz, aztán erőt gyűjtesz, és azokhoz is őszinte leszel, akiket szeretsz. És akkor van valami esélyed a boldogságra.
Az igazán fontos és nagyszerű dolgok akkor kezdődnek el az életedben, ha a boldogságot választod a siker helyett.
Ha boldog akarsz lenni, utánozd a boldog emberek szokásait. A boldog emberek kivételesen jól ápolják kapcsolataikat a barátaikkal, a családtagjaikkal, a szerelmükkel és könnyen ismerkednek meg számukra ismeretlen emberekkel.
A boldogtalan emberek a leginkább egoisták, antiszociálisak, mert hajlamosak csak magukkal foglalkozni, bezárkózni, búslakodni, sőt ellenségessé válni. A fájdalom miatt túlságosan önmagára koncentrál az ember. Ez azt jelenti, hogy a boldogság megteremtéséből nem csak te húzol hasznot, hanem a családod, és tágabb értelemben a társadalom is, hiszen nem reménykedhetünk abban, hogy a világ egy jobb és boldogabb hely lesz, ha nem törekszünk erre a saját életünkben.
A boldogság nem a véletlen műve, hanem egy sor helyes gondolat és cselekedet következménye. Azok férnek hozzá, akik a kínálkozó lehetőségekből és alkalmakból a lehető legjobbat hozzák ki. Vagyis a boldogság mindig egyfajta cselekvéshez kapcsolódik, és soha nem a külső világunkból ér el bennünket.
A boldogság megtalálása nem az életed megváltoztatása, hanem az élethez való hozzáállásod megváltoztatása.
Kell, hogy legyen valami, ami egy önmagunkon túlmutató célra irányítja az energiánkat. Ez a boldogság legmagasabb megnyilvánulási formája.
A nagy szentek sugároznak a boldogságtól. Halálos gyötrelmek mélyén is boldogok.
Egyáltalán nem kívánnánk boldognak nevezni az olyan embert, aki álomba merült – például ha egész életét végigaludná.
Az embert tulajdonképpen csak a halála után lehet biztosan boldognak nyilvánítani, mert ekkor a bajokon és a szerencsétlenségek kockázatán már túl van, ámde bizonyos tekintetben még ez is vitatható.
A boldogság akkor jön el, amikor az ember már nem azzal törődik, hogy az életének milyennek kellene lennie, hanem meg tudja ünnepelni azt, amilyen éppen abban a pillanatban.