Nem őszintén írni nehéz, hanem úgy élni, hogy mindig őszintén írhassunk.
Úgy tűnik, hogy a gonoszság kifizetődőbb, mint az erényesség, de az erényesség önmagában hordozza a jutalmát.
A tisztaság sokkal fontosabbá válik, mikor a kegyesség már valószínűtlen.
Nem vagyok köteles győzni, de köteles vagyok igaznak lenni. Nem vagyok köteles sikert elérni, de köteles vagyok a bennem lévő fényhez méltón élni.
Csak nyugodt lelkű ember lehet boldog. Akinek a homlokán nincsenek soha fellegek. Akinek a lelkében nincs soha iszap, se ő nem sároz, se őt nem sározhatják be. Minden gondolata egyenes, becsületes.
Mi változott? Minden és semmi. Ha volna egy fivérem, aki valakit kirabolna, és jönne egy másik, és azt állítaná, hogy én vagyok a bűnös, az igazságtalan volna. De ha az illető azt mondaná, hogy mivel a fivérem a tolvaj, működjem együtt vele, hogy az áldozat visszakapja az értékeit, minden további nélkül azt válaszolnám: „Természetesen.” A jóvátételt vállalnám. De jóvátenni nem tudnám.
Sohasem kerülsz bajba, ha bevallod, te is tévedhetsz. Ez megszüntet minden vitát, és arra készteti majd a másikat, hogy éppen olyan becsületes, nyílt és őszinte legyen veled szemben, amilyen te vagy. Arra ösztönzi majd, hogy ő is bevallja: szintén tévedhet.
A megcsalásról értekezni fölösleges, mert minden csak teória, azonban az életben csak úgy megtörténik. És van, hogy teljességgel hormonális és jelentéktelen a jövőre nézve, azonban akkor és ott elkerülhetetlen. De ha már az ember megtette, bevallani gyengeség és önzés, mert a másikat terheled, hogy te magad megtisztulj. Minden kapcsolatba kellenek titkok. Azonban ha abba a másikba beleszeretsz, színt vallani kötelességed. Mindegyik féllel szemben.
Vajon vannak-e még a mai magyar politikai életben, de egyáltalán a közéletben olyanok, akik bűntelenül és tisztán akarnának élni, akik meggondolják tetteik helyességét és következményeit, akik nem szeretnének részesévé válni az elhibázott rendszerváltás bűneinek és tévedéseinek?
Mindenkinek a maga lelkiismerete szerint kell eldöntenie, miképp cselekedjék ahhoz, hogy megőrizzen valami tisztességet.
Jó dolog a becsületesség, de az is nagyon fontos, hogy igazunk legyen.
A háznak a becsületét a házigazda adja meg, és nem a ház a házigazdának.
Ha a becsületért, igazságért, szabadságért nem fizetnek élettel, nem lenne olyan roppant, olyan felbecsülhetetlen értékünk.
A becsület ott kezdődik, hogyha a hűséget hit nélkül is megőrzi az ember.
Nálunk, ha valaki nem tolvaj: hát ostoba, s a becsület nem a becsületességben van; a becsület az, ha mások előtt kérkedhetik az ember.
Legtovább tart a becsület.
Ő nem fog senkit elárulni azért, hogy biztosítsa a jövőjét. És ezt, barátaim…tisztességnek nevezzük, bátorságnak! Minden vezetőnek ilyennek kellene lennie.