Bátornak lenni annyit jelent, hogy csak te tudod, hogy félsz.
Jobb megtenni és megbánni, mint megbánni, hogy nem tettem meg.
A félénk ember a veszély előtt ijed meg, a gyáva a veszély közben, a bátor a veszély elmúlta után.
Az a bátorság, hogy az ember azt csinálja, amit akar, attól függetlenül, hogy mennyire fél. Tehát a félelem tulajdonképpen olyan lesz, mint az időjárás: hogy ha meg akarlak látogatni, akkor nem foglak fölhívni, hogy hát akkor most nem jövök, mert esik az eső. Akkor inkább esernyővel foglak, esernyőt fogok venni, és akkor is meglátogatlak, ha esik az eső.
Miért habozol? Kockáztass! Kockáztass meg bármit! Ne figyelj oda, mit mondanak mások! Tedd azt, ami mindennél nehezebb! Vállald magad! Nézz szembe az igazsággal!
Vannak olyan pillanatok, mikor a nyulak oroszlánná változnak és a középszerű figurákból hősök lesznek. Az úgynevezett „kisembernek” mindig nyitva áll a lehetőség, hogy örökre fennmaradjon a neve, csak egy valami kell hozzá: bátorság… és talán még valami! A megfelelő pillanat! Ha egy ember régóta tervez valamit, s eljön a megfelelő pillanat, akkor már nem mérlegel – ezzel túl sok idő menne el – hanem cselekszik.
Az első és legfontosabb dolog, hogy legyen bátorságunk elkezdeni.











