És ostobaságnak tartotta az egész rovargyűjtést. Hát mindenáron meg kell ölni, amit meg akar ismerni az ember?
Állatos idézetek
A lovak nem hazudnak neked.
Mindig úgy gondoltam, a kutyák valamiképpen segítenek megélni a jelen pillanatot. Ha velük foglalkozunk, nem aggódunk sem a múlt, sem a jövő miatt, nem vágyunk semmire, megszáll minket a nyugalom, s felismerhetjük létünk igazi valóságát.
A kályha előtt egy nagy fekete macska huzakodott és ásítozott. Az ő neve volt Pajtás. Nagyon furcsa volt ez a feketeség a csupa fehér szobában, s nekem megint kezdett nem tetszeni a dolog.
A földön, látom, nincs oly gyáva állat,
mely magánál gyávábbat nem találhat.
Az állatok szeretetét egy lyukas garasra se becsüljük manapság; a macskák szeretete miatt még ki is nevetjük az embereket. De ha kivész belőlünk az állatok szeretete, nem elkerülhetetlen-e, hogy az embereket se szeressük?
A róka is furfangos állat, de a vidrának inasa sem lehetne.
Néha az ember vadállati kegyetlenségéről beszélnek, pedig ez szörnyű igazságtalanság és sértő a vadállatokra, a vadállat sohase tud olyan kegyetlen, olyan művészi tökéllyel kegytelen lenni, mint az ember.
Mennyivel jobb hely lenne a világ, ha macskák irányítanák!
Ami ellen vehemensen tiltakozom: amikor az ember felsőbbrendűnek tartja magát az állatoknál.
Sohase egyél előbb, mint a lovad, mert te ülsz rajta, nem az rajtad.
Az állatok ösztönösen tudják, hogy a megállás a gyógyulás legjobb módja.
Sok rovar az emberi szem számára láthatatlan ultraibolya tartományban is lát. A virágokon sokszor csak ultraibolya fényben felismerhető mintázat is van.
Ha egy macskával élsz, fogadd el, hogy semmi nem a tied. A lakásban minden bútor az övé, a szekrényben az összes vasalt ruha az ő kényelmét szolgálja. Egyedül a porszívó a tied.
A kutyák elhitetik az emberekkel, hogy istenek. A bölcs macskák viszont rádöbbentik az embereket arra, hogy nem azok.
Addig szeresd a cicádat, amíg veled van, ha átment a szivárványhídon, sírni fogsz.
Hidd el, egy macska a sors ajándéka!
A kiscicáknak a gyerekekhez hasonlóan még képzeletbeli barátaik is lehetnek, és nagy lelkesedéssel vetik bele magukat ebbe a fantáziajátékba.
A dagasztás nyugtatólag hat a macskákra. Ez a szokásuk még szoptatós korukban alakul ki, amikor a kiscica a mancsával ütemesen tolja-húzza az anyja emlőit, egyrészt azért, hogy a mama bőre ne érjen a cica orrához, másrészt pedig hogy serkentse a tej áramlását. A macska agyában ettől fogva örökre kellemes érzések társulnak a dagasztáshoz. A dorombolással pedig nemcsak az elégedettségüket fejezik ki, hanem így próbálják magukat megnyugtatni, ha stressz éri őket.
A macskák gyakran túlzásba viszik az egyébként önmaguk megnyugtatását szolgáló mosakodást (vagy rágják és húzgálják a saját szőrüket). Ez egyike annak a számos pótcselekvésnek, amelyhez a macskák akkor folyamodnak, ha ismétlődő vagy folyamatos stresszt élnek át, tehetetlenség (szeretném, de nem tehetem) vagy belső konfliktus (két, egymást kölcsönös kizáró dolgot szeretnék) miatt.
