Állatos idézetek

Kapcsolódó témák: Kutyás idézetek | Macskás idézetek
Leonardo da Vinci

Azt mondják, a háládatosság erénye leginkább a búbos bankában van meg. Ez a madár tudja, mennyi jót tett vele apja és anyja, akiktől az életet kapta, és akik táplálták, ezért, amikor látja rajtuk az öregség jeleit, fészket rak nekik, ápolja és eteti őket, csőrével kitépdesi öreg és csúnya tollaikat, bizonyos füvekkel pedig még a látásukat is visszaadja, úgy, hogy újra megelégedésben élhetnek.

Leonardo da Vinci

A sasról azt mondják, bármekkora éhség gyötri is, mindig hagy zsákmányából a körülötte repkedő madaraknak, amelyek nem tudnak maguknak élelmet szerezni, ezért kénytelenek a sast kísérni, mert általa jutnak táplálékhoz.

Lewis Mumford

Az emberen kívül legfőként bizonyos hangyafajták szoktak háborúskodni, melyek szervezett hadseregeikkel halálos küzdelmekbe bocsátkoznak. Ezek a társadalomban élő rovarok már vagy hatvanmillió évvel ezelőtt feltalálták a „civilizáció” minden nagyobb intézményét, köztük a „királyság”-ot ( pontosabban: a „királynőség”-et), a katonai hódítást, a munkamegosztást, a szerepkörök és kasztok szétválasztását, más fajok megszelídítéséről, valamint a földművelés kezdeteiről nem is beszélve. A civilizált ember főként irracionális fantáziájának hatalmas ösztönzőereje tekintetében lépett túl a hangyaboly eme bonyolult rendszerén.

Fekete István

A bagoly a sötétség madara, és annak a balga hitnek a vámszedője, hogy sötétben nem lehet látni, tehát szabad a vásár. Ezt hiszik a pockok, az egérkék s a többi kis rágcsálók mind, nem is beszélve az éjszakai lepkékről és rovarokról. A bagoly természetesen nem világosítja fel őket a tévedésről, mert ő lát is, és hall is, és ebből él.

Fekete István

A lovak halk őrléssel rágták a zabot, a tehenek gondosan kérődztek, és a pipafüst úgy szállt a szénaillat felett, mint a vágy és a fantázia megfoghatatlan madara.

Eckhart Tolle

Az állatok még mindig egységben élnek a teljességgel, nem veszítették el azt. Mélyen gyökereznek a létben. Ők nem teremtik meg a problémák világát, egyek az élettel. Mi, emberek pedig elrekesztettük magunkat az élettől, gondolati képünk van az énről, amelyet sorompó választ el a világ többi részétől. Mert ott van a másik emberi lény, és ez rettenetes elképzelés. Életünket a „szükségünk van a többiekre, de félünk tőlük” elve vezérli. A másik ember mentális megakoncepció.

Fekete István

Ablakomban madáretető van. Idejárnak tollas kis barátaim – éhező zsellérei a télnek –, hogy a faggyúmaradékokon tornászva eltengessék parányi életüket holnapig.

Fekete István

Vannak persze a kutyák között is szelíd, vidám, komor, hamis, goromba, stréber, tolvaj, sőt hülye egyéniségek is; ez a hülyeség azonban nem az elmebeli képességre vonatkozik, hanem arra, hogy mindenkivel barátkozik, mindenkire hallgat, nem disztingvál, és végül rámegy az autó, vagy elviszi a sintér. Ez rendesen nevelési hiba, mert a kutyák – általában – egészséges ösztönökkel jönnek a világra.

Fekete István

Szóval: élünk, mint hal a vízben. Ezt a hasonlatot minden ember ismeri, és minden ember tudja, hogy a halak jólélnek a vízben. A halak nem ismerik a hasonlatot, és nem is tudják, hogy ők jól élnek. Ha tehát nagyot csobban a víz, és ezüstös villanással vágódik fel a hal a levegőbe, teljesen indokolatlan azt mondani, hogy:
– Ejnye, de jó kedve van annak a potykának… – mert a potyka talán kétségbeesett halálfélelmében ugrott ki a csuka vagy harcsa elől, esetleg a fájdalomtól, melyet a lerázhatatlan halpiócák okoznak.

Fekete István

A fiatal vércsepár már március első napjaiban megérkezett. Nászúton voltak, de ők ezt nem tudták, azért normálisan viselkedtek.

Dean Ray Koontz

Mindig úgy gondoltam, a kutyák valamiképpen segítenek megélni a jelen pillanatot. Ha velük foglalkozunk, nem aggódunk sem a múlt, sem a jövő miatt, nem vágyunk semmire, megszáll minket a nyugalom, s felismerhetjük létünk igazi valóságát.