Sohasem lehet tudni, mikor veszi hasznát az ember annak, amit tanul.
Rejtő Jenő
1905. márc. 29. - 1943. január 1.
magyar író, kabaré- és színpadi szerző, filmíró
Rejtő Jenő idézetei utánozhatatlan humorral és szellemes bölcsességgel mutatják meg az élet abszurd oldalát. Gondolatai egyszerre szórakoztatnak és elgondolkodtatnak, miközben sajátos látásmódjával teszik emlékezetessé az olvasást.
Gyönyörű stílusban, nyílsebesen futott, előredőlt felsőtesttel. Ez az egyéni futóstílusa mindig számos követőre talált, de nem érték utol.
Nincs melódia, ami gyönyörűbb, felemelőbb és meghatóbb, mint egy nagyszerű giccs, ha időszerű lesz bennünk valamiért.
– Mit akar itt? – kérdezte csodálkozva Elly.
– Elveszem feleségül. Jöjjön.
– Megbolondult?
– Miért? Ép ésszel nem lehet nősülni?
Kedvem lenne még a dolgot továbbszőni a boldog emberről, aki úgy él, mint hal a vízben (tehát süketen, szigony, háló és horog által írtva, napfénytől izolálva, színház, család, kultúra és központi fűtés nélkül).
Az élet nehéz, de meghalni sem könnyű.
Két nő kevésbé fáj, mint egy.
Azt mondják, aki kíváncsi, az hamar megöregszik. Nahát, itt ez fordítva van: aki kíváncsi, az fiatalon meghal.
– Hohó! Azért, mert magába szúrtak egy kést, még nincs joga hozzá, hogy megtartsa!
A valóság hasonlít a drágakőhöz, annyit csiszolják, mire forgalomba kerül, hogy egészen más lesz, mint amilyen eredetileg volt.
Nem érdeklődtem, mert az ember, ha művelt író, jobb, ha leplezi a tudatlanságát.
A frizura olyasféle kifejezést adott az arcának, mintha egy év előtt társzekér haladt volna át a fején, de sérülései úgy-ahogy begyógyultak, csak idióta maradt.
Az autója kissé megviselt állapotban volt. Különösen az egyik ajtó hiánya tűnt fel. Ez bizonyára Monacóban kinyílt, amikor kocsijával a vágóhídnál várakozó ökrök közé futott. A lépcsődeszkát egy villamos horzsolta le a fordulóban, ez rendben van, erre emlékezett. De hol a csudába horpadt így be a motorház, és hol maradt az országúti fényszóró? No, mindegy…
Két udvarló közül a nő számára mindig az a rokonszenvesebb, aki ritkábban ad kifejezést az érzelmeinek.
Utána a meglévő teljes rumkészletet kiittuk és mindenki szépen lefeküdt aludni ott, ahol éppen leesett a lábáról.
Gyerünk az itallal, mert kijózanodtam, sajna…
Beszélgetéseik nem bírtak több jelentőséggel, mint amennyi a hallgatás öncélú mellőzése, hangok útján.
Amikor a házigazda kezet nyújtott, rémülten hátratorpant.
– Tartsa meg a bacilusait!
Nem tudnak védekezést az elharapódzó ponyvairodalom ellen?
A vőfélyt mesterséges légzéssel látták el az intelligensebb járókelők, de a később érkező mentőorvos szerint ez nem használt a bokaficamodásának.