A sors a múltbeli tettek eredménye – vagyis a testtel áll kapcsolatban. Hadd tegye azt a test, ami neki tetszik. Miért foglalkozik ön ezzel? Miért érdekli ez? Aminek meg kell történnie, az vagy az ember múltbeli tetteinek eredményeként, vagy az isteni akarat révén, vagy más tényezők következtében végbe is fog menni.
Ramana Maharsi
1879. december 30. - 1950. április 14.
az egyik legismertebb modern kori indiai bölcs, advaita mester, szatguru
Az egyetlen végtelen, mindentudó, mindenható lénynek semmiféle célt nem kell elérnie.
Amikor valaki azt mondja, hogy ugyanabban a folyóban kétszer is megfürdött, akkor nincs igaza, mert az a folyó, amiben másodszor megfürdött, már nem ugyanaz a folyó, mint amiben először fürdött. Ha az ember egymás után kétszer rápillant egy lobogó lángra, hajlamos azt gondolni, hogy ugyanazt a lángot látja, de a láng minden pillanatban más és más. Az ébrenléti állapot is ehhez hasonló. A jelenségek állandósága az érzékelés tévedése.
A boldogság nem olyasvalami, ami jön és megy; a boldogság mindig jelen van. Az, ami jön és megy, az elme teremtménye, úgyhogy ne törődjék vele.
Alvás közben nem voltál tudatában a világnak, és a világban jelenlévő szenvedésnek. Csak akkor tudsz róla ha ébren vagy. Maradj továbbra is abban az állapotban, amelyben nem voltál
tudatában a világnak, és a világ szenvedése nem befolyásolt téged.
Az idő egy fogalom az elmédben. […] Akkor jelenik meg a gond, amikor korlátok közé szorítod magad.
A fájdalom és az öröm nem a világ dolgaival van összefüggésben, hanem csak az elmebeli fogalmakkal. Pusztítsd el a személyiséget, és akkor nem lesz többé fájdalom.
A bölcs, aki felismerte az Önvalót, meghaladja úgy a szabad akaratot, mint a végzetet, melyekkel pusztán a tudatlanok foglalkoznak.
Az embernek legalább születése napján gyászolnia kellene amiatt, hogy belépett e világba.
Igen, megtanultad mindazt, amit meg kellett tanulnod – de vajon megtanultad-e megismerni önnönmagadat?
Te magad vagy minden boldogság forrása, – nem pedig külső dolgok – bármi is legyen az.
Az egyedüllét mindenhol ott van, és az egyén mindig egyedül van.
A bölcsességet megpillantani annyit jelent, mint csendben maradni.
Felvirrad majd a nap, amikor te magad kacagod ki múltbéli erőfeszítéseidet.
A gondolatok az ellenségeink. A gondolatok nélkül természetesen boldogok vagyunk.
Az összes [szent] szöveg azt mondja, hogy a megszabadulás előfeltétele a nyugodt elme; ebből következően azt tanítják, hogy az elmét le kell csillapítani. Ha egyszer ezt megértette az ember, semmi szükség a könyvek végnélküli olvasgatására.
Mindazt, amit az ember másoknak ad, valójában magának adja. Ha az emberek megértenék ezt az igazságot, ki tarthatná vissza őket attól, hogy másoknak adjanak?
A műveletlenség tudatlanság, a műveltség pedig tanult tudatlanság.
A forrás, amelyből a világ és az elme kiemelkedik,és amelyben megpihen, a Valóság nevet viseli. Ez nem születik, és nem is múlik el.
A karmák magukban hordják pusztulásuk magvait.