Amikor komoly munka áll a megszerzett vagyon hátterében, felkészültség és tudás, szorgalom és kitartás, a tapasztalataim szerint az azzal járó jó létet senki sem irigyli, mert megérdemeltnek tartja.
Amikor a kommunikációs stílusodat kezdi el kifogásolniI valaki, biztosra veheted, hogy igazad van abban, amit mondasz, mert a tartalmát nem tudja kifogásolni az illető.
Az én mondanivalóm megértéséhez önismeret kell. Mégpedig alapos és őszinte.
Valakinek lenni nem ugyanaz, mint ismertnek lenni.
Önjelölt, valódi ismeretek helyett a tudás illúziójával rendelkező észosztók, véleményező és megmondó emberek világa az összes közösségi felület.
Az èlet milyensége a döntéseink és a választásaink következménye, ha pedig egyiket sem tette valaki, bármilyen okból, akkor csak kényszerű elviselőjévé válik mindannak, ami történik körülötte és vele.
A magyarok zöme kórosan önbizalomhiányos, ezért van annyi okoskodó, kötözködő, mindenhez, mindenkinél jobban értő alak közöttünk. Ezzel kompenzálunk. Én magam is gyakran esem a hibába, bevallom. […] És ez a hőzöngő attitűd persze könnyen csap át önhittségbe, nagyképűsködésbe, vagy éppen melldöngetésbe. Aztán jön az ébredés, és fáj, amikor kiderül, hogy mindezzel semmire sem lehet jutni a világban. Az pedig még jobban fáj, amikor kiderül, hogy mindazt, ami történik velünk, saját magunknak köszönhetjük. Kioktatunk mindenkit, aztán ha visszavágnak, eljátsszuk, hogy nekünk mennyire nehéz, mert mindennap harcolnunk kell. De ez a sajnáltatás valahogy benne van a kultúránkban, ez a mártírkodó, önpusztító hajlam.
Nemzet idézetek, Önbizalomhiány idézetek, Önismeret idézetek
Én a párizsi módszert viszem. Magaddal foglalkozzál anyukám. Ne a másikkal, meg ne a harmadikkal, mert abból semmiféle előrelépés nem lesz. A magad dolgaival foglalkozzál és meg fogod látni, hogy sikerül.
Jártam, éltem már, sok helyen a világban, és azt kijelenthetem, hogy arányait tekintve a lakosság számához viszonyítva (lásd olimpiai érmek száma) annyi tehetséges, életrevaló ember sehol nincs, mint Magyarországon, mégha folyton ostorozom is az elmeroggyantakat. Én őszintén azt gondolom, hogy óriási dolgokra lehetne ez a maroknyi nemzet képes, ha az egymás marására fordított energiákat becsatornáznák, becsatornázná valaki az alkotó, előrevivő munkába.
Hazugságra alapozni bármit is nem más, mint futóhomokra házat építeni. Bármilyen gyenge szél elég, hogy idővel kifújja alóla a szemeket.
Mennyire más dimenziókban mozog az, aki alkot és kitalál valamit, mint aki csak eladja azt, ami ugyan szép, de valaki más hozta létre!
Nézetem szerint a demokrácia nem azt jelenti, hogy nincsenek szabályok. Éppen ellenkezőleg. A demokrácia azt jelenti, hogy a szabályok mindenkire egyformán vonatkoznak, és be is tartják azokat.
Ó, hát sajnos gyorsan múlik az idő. Aztán az ember azon kapja magát, hogy a legfontosabbá az emlékei váltak.
Minden és mindenki másképp szép, másképp különleges, másképp egyedi. Rájöttem, hogy az én nézőpontom csak egy a nézőpontok népes birodalmában.
Ok mindenre van. Ahogy magyarázat is. Ám mindazok, akik a gyermekeiket, férjeiket, a vőlegényeiket, netán az anyjukat, apjukat gyászolják, vajmi kevéssé törődnek a magasztos okokkal.
Hidd el, a madár sem abban bízik, hogy az ág nem törik el alatta, hanem saját szárnyaiban!