A népvándorlás korában és azt megelőzően az ősmagyarok a nomád törzsek életét élték. Bár erről a korról nem maradtak feljegyzések, több mint valószínű, hogy a vándorlások idejére valamiféle „konzervet” készítettek maguknak, melyet a pihenési szünetekben készre tudtak főzni. A mai „tarhonya” például az akkori, napon szárított tésztafélék egyike, melyet napjainkban az élelmiszeripar is előállít és forgalomba hoz. Ezt sem csak a mi alföldi pásztoraink főzik és élvezik, hanem a kaukázusi népeknél, Mongóliában, Perzsiában és a Balkánon – részben hasonló elnevezéssel (tarana, tarkhana) – is szokásos.
Gundel Károly
18 idézet
1883. szeptember 23. - 1956. november 28.
vendéglős és gasztronómiai művek írója
A legjobb Gundel Károly idézetek
A mai magyar konyha távolról sem azonos azzal, melyet elődeink egy évezreddel ezelőtt a Kárpátokon át behoztak, de jellegzetes ismertetőjegyei még az egy-két évszázaddal ezelőtti szokásoktól is eltérnek. A modern magyar konyha ma is viseli a legrégibb korok kétségbevonhatatlan nyomait, és néhány étele közeli rokonságra utal azokkal, melyeket az ázsiai őshazának megfelelő területen ma is készítenek.
Ha valaki a magyar ételek ízeit tökéletesen szeretné reprodukálni, ehhez magyar zsírt, magyar zöld- és fűszerpaprikát, magyar paradicsomot és hagymát igyekezzék beszerezni.
Nem is úgy érzem magam, mint vendéglős, aki pénzért italt, ételt árul, hanem mindig vendéglátó magyar házigazdának, akinek házát megtisztelik vendégei látogatásukkal.
A modern mai konyhát a sertészsír, a vöröshagyma és paprika mellett, a tejfel gyakori alkalmazása jellemzi.
Ismerek egy hölgyet, aki kiváló produkciókkal örvendezteti meg a családját. De ha illusztris vendéget vár, és nagyon ki akar tenni magáért, szinte bizonyos, hogy valamilyen hiba csúszik közbe. Egy vegyész barátomat szoktam neki idézni, aki rendkívül nagy érdekű anyagokkal dolgozott. Azt mondta nekem: Ha én az értékes anyaggal telt lombikkal óvatoskodva, úgy megyek át a másik helyiségbe, hogy közben arra gondolok, mi lesz, ha eltöröm, biztosan megbotlom egy hajszálban. Úgy kell ezét átvinni, mint ha csak egy doboz gyufa lenne a kezemben. Ugyanez vonatkozik a főzésre: semmitől sem szabad félni, semmit sem szabad szorongással végezni. Fél kézzel, könnyedén kell dolgozni, persze azért úgy, ahogy az a Nagy (vagy e kis) Könyvben megíratott, bármilyen hibát ügyesen, gyorsan, némi fantáziával korrigálni lehet. És akkor minden nagyon jó lesz!
Óh, higgyétek nekem: a szív, kedv, szeretet nélkül készült étel is olyan, mint aki készítette. S ezt a szeretetet, ezt a kedvet, ezt a szívet szeretném belopni, becsempészni mindenkibe, aki kis vagy nagy konyhán, szegényen vagy gazdagon, szerény fazékban vagy ragyogó üstben, spirituszon, gázon vagy egyéb tűzhelyen, olcsó anyagból vagy legdrágábból süt-főz családjának, vendégeinek, vagy idegeneknek az örömére és gyönyörűségére…
Éppen a mindennapi élet sivársága kell, hogy az élet kis szépségeinek apró gyönyöreinek keresésére és megtalálására serkentsen. S éppen manapság fokozottabban, mint egyébkor kell megbecsülnünk minden szépséget és minden jót, amit az élet nyújthat. Ha mégoly szerény, ha mégoly kicsi is. Soha nem volt annyira igaz Berzsenyi örökéletű tanácsa: minden órádnak leszakaszd a virágát, mint ezekben a virág-szegény időkben.
A főzés és sütés tudományának és művészetének sem az a teteje, hogy minden legjobb, legválogatottabb, legértékesebb anygból jót és művészit alkossunk, de az sem a rosszból jót varázsolni. A kontárkéz a legnemesebbet is megbecsteleníti – de a művész sem alkothat igazán jót, teljesen kielégítőt rossz vagy hibás anyagból. Kissé tapogatózva a meghatározásban, azt mondhatnám, hogy a szakács művészete: az anyagnak – legyen az értékes vagy olcsó – megválogatásában, a rendelkezésre álló anyagok megfelelő csoportosításában és minden anyagnak a legmegfelelőbb módon való elkészítésében áll.
Materiális anyag nélkül csak a literátor vagy a muzsikus alkot. A legszebb papíron is csak ponyva az egyik írás, a legsilányabb papíron nyomva vagy írva is örökéletű a másik. A legjobb Bösendorferen a legkiválóbb virtuóz is csak enyhítheti egy rossz szonáta gyarlóságát, de a legprimitívebb hangszeren is örökszép – az annak született egyszerű kis dal – hacsak nem kontárkéz silányítja tönkre.
Nem bűn, ha esőben, viharban csendes verőfényre, ha éjszaka, pirkadásra, ha télben napsugaras nyárra gondolunk. Nem vétkezünk, ha árvíz idején arról gondoskodunk, hogyan is lesz, ha az ár végre eltakarodik! S ha nehéz betegünk van, temetésre gondolunk-e vagy arra, hogyan fogjuk feltáplálni, talpra állítani, ha felépül. Gondoljunk a telünk lelket is megfagyasztó hidegjében a tavaszra, melynek előbb-utóbb el kell jönnie, ahogy a háborúban is szerettünk vissza és előre tekintve a békére gondolni.
Belátom, hogy voltak – s szentül hiszem is, hogy lesznek még jobb idők, mint a mostaniak, de – a jó Isten látja lelkem – nem tartom hibának, bűnnek ma sem olyasmivel foglalkozni, ami egy szebb múltra emlékeztet, vagy egy jobb jövő elgondolásában ringat.
Kétségtelen, nem az a legfőbb gondja a ma, bús és gondterhes magyarjának, s derék asszonyának, hogy mit hogyan süt, főz, s hogyan találja fel. Inkább az a gondja, hogy lehetne a mindennapi szűkös falathoz valót megkeresni, s azt a keveset, ami megvan, miként lehet legjobban beosztani a jusson is – maradjon is elvének szem előtt tartásával.
Hogy mi a magyar ételek ízletességének titka? Végy egy konyhát, amelynek ükapja kaukázusi, dédapja olasz, nagyapja török, sógora osztrák, nagybátyja francia. Keress ehhez egy népet, amelynek jó ínye, fejlett ízlése, és emellett érzéke, kedve van a főzéshez.
Jó minőségű alapanyagból könnyű rosszat főzni, de rosszból sohasem lehet jót.
A kiválóság nem örökletes. A minőség nem veled született. Csak akkor lehetsz a legjobb, ha a legjobbakkal veszed fel a versenyt.
Amelyik pincér nem tud mosolyogni, jobban tette volna, ha vendégnek születik.
Hámozd le és dobd el magadtól az önzésnek még a csíráját is. Fordítsd minden erődet és figyelmedet családod javára. Ne keresd az életnek más fűszerét, mint amit munkád és családod nyújt, és ne kívánd, hogy mindig neked legyen igazad. Mint kötőanyag, legalkalmasabb a gyerek. Minél több, annál jobb. Az élet ízét, zamatát ők javítják.
Kapcsolódó személyek és kategóriák:
Gundel Károly idézetek – hagyomány, gasztronómia és életbölcsesség
Gundel Károly a magyar gasztronómia egyik legnagyobb alakja, aki a Gundel család hagyományait világszínvonalra emelte.
Nevét ma is mindenki a magyar vendéglátás aranykorával, a páratlan ízekkel és a kulináris művészet iránti elhivatottsággal köti össze.
Olyan klasszikusok fűződnek nevéhez, mint a Gundel-palacsinta, és étterme a magyar konyha nemzetközi hírnevének egyik alappillére lett.
A Gundel Károly idézetek különlegessége, hogy nem csupán a gasztronómiáról szólnak, hanem az életről, a hagyomány tiszteletéről és a minőség fontosságáról is. Szavai tükrözik azt a hitvallást, hogy a vendéglátás több, mint ételkészítés: egyben művészet, emberi kapcsolat és szeretetteljes szolgálat.
Idézetei arra emlékeztetnek, hogy az étkezés közösségi élmény, amely közelebb hozza egymáshoz az embereket, miközben a magyar konyha gazdagságát és sokszínűségét is megmutatja. Gondolatai inspirációt adnak mindazoknak, akik hisznek abban, hogy a tradíció és az innováció kéz a kézben járhat.
Az itt összegyűjtött Gundel Károly idézetek nemcsak gasztronómiai örökséget őriznek, hanem életbölcsességeket is közvetítenek: a minőség, a tisztelet és a szenvedély fontosságát.