Az emberi agynak csupán 10%-át használjuk ki, és a világegyetemnek mindössze 10%-ával tudunk elszámolni. A véletlen műve vajon, hogy ezek a százalékarányok így megegyeznek? Feltehetőleg nem.
Gregg Braden
8 idézet
1954. június 28. -
amerikai bestsellerszerző
Ahelyett, hogy egy döntés előnyeiről és hátrányairól gondolkodnánk, vagy azt mérlegelnénk, mennyi az esélye, hogy egy múltbeli tapasztalat megismétlődjön a jelenben, a szívünk intelligenciája azonnal tudja, mi igaz számunkra az adott pillanatban. Függetlenül attól, hogy elfogadjuk vagy figyelmen kívül hagyjuk a szív bölcsességét, ott van nekünk.
A hiedelem kialakításához és jóváhagyásához, hogy az agy az emberi test fő szerve, a modern történelem legelismertebb tudományos intézményeinek és egyetemeinek leginnovatívabb tudósai és gondolkodói közül jó páran hozzájárultak, így ez tartja magát a mainstream gondolkodásmódban.
Az együttérzés azt jelenti, hogy azonosulunk másokkal fájdalmukban vagy szenvedésükben. Amikor együttérzünk valakivel, azt mondjuk, hogy átérezzük a másik személy helyzetét vagy veszteségét. […] Amikor együttérzünk más lényekkel, alapvetően megfigyelők vagyunk, akik arra vágynak, hogy mellettük állhassunk és támogathassuk őket tapasztalataikban. […] Amikor empátiát érzünk másokkal, túllépünk az együttérzésen vagy részvéten. Elkezd megszűnni a különbség aközött, hogy távolról felismerjük valaki más szenvedését, és aközött, hogy saját magunk érezzük a szenvedésüket. Az észlelés szintjén és érzelmileg is belehelyezkedünk az ő helyükbe, hogy megtapasztaljuk, amit tapasztalnak. Ennek során még közelebbről, még mélyebben azonosulunk mások szenvedésével.
Megvan az a képességünk, hogy tudatosan és szándékosan kiválthassuk mély intuíciónkat, és ez felébreszti a szív bölcsességét, ami korábban szórványosnak és nehezen megfoghatónak tűnt.
Az élő világegyetem létezése azt mondja nekünk, részei vagyunk a körülöttünk lévő világnak, nem különülünk el tőle, és a mi életteliségünk része a nagyobb életteliségnek. És mivel az élet legfontosabb célja az univerzumban maga a növekedés, a változás és a fennmaradás, ezek pontosan azok a tulajdonságok, amelyek elsajátítására törekednünk kell az alatt az idő alatt, amit itt töltünk ezen a világon mint emberi lények.
Az élvonalbeli tudósok a jógicsodák bizonyítékai helyett a kvantumfizika nyelvezetének alkalmazásával egyre inkább azon a véleményen vannak, hogy az univerzum a tudat ereje miatt „az, ami”, a tudatot pedig a meggyőződéseink alkotják, és az, amit elfogadunk a világunk valóságaként. Érdekes, hogy minél jobban megértjük a kapcsolatot belső élményeink és a világunk között, annál kevésbé tűnik túlzónak ez a feltételezés.
Már régóta tudjuk, hogy a meggyőződés gyógyító erővel bír. Az ezzel kapcsolatos viták akörül összpontosulnak, hogy vajon maga a meggyőződés az, ami a gyógyítást végzi (vagy sem), vagy pedig a meggyőződés tapasztalása kapcsolja be a végül gyógyuláshoz vezető biológiai folyamatot.