Álmodnak egy szebb, jobb hazáról,
Ez álom minden emberé:
Lihegve tör a földi tábor
Egy felragyogó cél felé!
A föld tavaszra, télre válik –
Az ember remél mindhalálig.
Friedrich Schiller
1759. november 10. - 1805. május 9.
német költő, drámaíró, filozófus és történész
Gyúlj ki, égi szikra lángja,
szent öröm, te drága, szép!
Bűvkörödbe, ég leánya,
ittas szívünk vágyva lép.
Újra fonjuk szent kötésed,
mit szokásunk szétszabott,
egy-testvér lesz minden ember,
hol te szárnyad nyugtatod.
Rejtekéből minden vágy kizúdul,
forr a vér és partjain kitör,
test a testbe átzuhanni vágyik,
s szív a szívvel égve egybedől.
Hülyeség ellen az istenek is hiába hadakoznak.
Az embernek, mert célja nagy,
Hát kell a másik ember,
Csak szépen összefogva hat;
Sok víz hajtja a malmokat,
Sok cseppből áll a tenger.
Minden elmúlik, mint az álom
Elröpül, mint a vándormadár,
Csak az emlék marad meg a szívben,
Halványan, mint a holdsugár.
A percet lásd meg, míg el nem repül, mert életünkben ritka pillanat kínál nagyot, jelentőst.
Mit nem fogadtál el a pillanattól,
Az öröklét sem adja vissza már.
Az ember ne akadjon fenn apróságokon, ha nagy dolgok miatt vágott neki az útnak.
Aki sosem kockáztat, annak nincs mit remélnie.
